Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Masát Ádám: A menekültkérdés szerepe az NDK rendszerváltozásának folyamatában. Diplomáciatörténeti adalékok a berlini fal leomlásához
A menekültkérdés szerepe az NDK rendszerváltozásának folyamatában Diplomáciatörténeti adalékok a berlini fal leomlásához / Masát Adám A szemléleti keretek és a történeti háttér A z alábbi tanulmány célja, hogy diplomáciatörténeti adalékokkal erősítse azt a tézist, amely szerint a menekültkérdés meghatározó szerepet játszott a Német Demokratikus Köztársaság rendszerváltozásának folyamatában. A keletnémet menekültkérdésről és különösen annak magyar vonatkozásairól a közelmúltban több tudományos közlemény és szakkönyv látott napvilágot, ezért a jelen írás két kevésbé ismert kutatási területre fókuszál. Az egyik téma a szocialista országok állambiztonsági szolgálatainak a rendszerváltozás előtti együttműködését érinti, és arra keresek választ, hogy az 1980-as években a keletnémet állampolgárok a vasfüggönynek miért éppen a magyarországi szakaszán át próbáltak egyre nagyobb számban nyugatra szökni. A másik téma a nyugatnémet követségekre menekült személyek története, bár nem az egyén, hanem a menekülés jelensége áll a vizsgálat középpontjában. Nem foglalkozom a műszaki határzár lebontásának és az azt követő magyar határnyitásnak a jól dokumentált történetével; a témát egy terjedelmes könyv formájában Oplatka András dolgozta fel.1 A jelen tanulmány egyik fő állítása, hogy az NDK nem követhette a rendszerváltozás útjára lépő szocialista országok példáját, mert azzal önmaga megszűnését idézte volna elő. 1989 őszéig a keletnémet kommunista pártvezetők, Erich Honecker főtitkárral az élen, nem álltak készen arra, hogy - a lengyel minta alapján - kompromisszumokat kössenek az ellenzéki erőkkel. Nem volt elfogadható alternatíva számukra az sem, hogy a magyar modellt követve, nyílt és szabad választási versenyben mérkőzzenek meg a szavazópolgárok kegyeiért.2 Kétségbevonhatatlan tény, hogy az NDK politikai vezetésében erősen érvényesült a gerontokratikus jelleg: 1989-ben a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) Politikai Bizottsága (Politbüro) tagjainak átlagéletkora (67 év) jócskán meghaladta a nyugdíjkorhatárt.3 Ez a tény egyértelműen mutatja, hogy más, térségbeli kommunista pártokkal ellentétben, az NDK-ban még 1989-ben sem cserélődött ki a 2014. tél 109
