Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Masát Ádám: A menekültkérdés szerepe az NDK rendszerváltozásának folyamatában. Diplomáciatörténeti adalékok a berlini fal leomlásához
Masát Adám vezető grémium tagsága, ami minden bizonnyal a változások előfeltétele lett volna. Az idős politikai vezetők nemcsak saját hatalmuk megtartásában voltak érdekeltek, hanem az NDK önálló állami létének a megőrzésében is. Okkal feltételezték, hogy a személyi és politikai változások a diktatórikus rendszer felpuhulásához és a keletnémet rezsim létének megkérdőjelezéséhez vezettek volna. A kelet-közép-európai szocialista országok rendszerváltozását vizsgálva megállapítható, hogy az NDK vezetése hosszú ideig egyáltalán nem vezetett be reformokat. Ugyanakkor szembe kellett néznie azzal, hogy a keletnémet állampolgárok számára egyre nyilvánvalóbbá váltak az NSZK és az NDK közötti gazdasági különbségek, ráadásul a szocialista blokkon belül részükről nyilvánult meg a legerőteljesebben az utazási szabadság iránti vágy. A menekültkérdés kezelésében meghatározó volt az a tény, hogy az NSZEP a korábban lefektetett elveihez makacsul ragaszkodva, kompromisz- szumképtelenül kezelte a problémát. Meggyőződésem, hogy a hónapokon át zajló és egyre jelentősebbé váló tüntetések mellett a menekültkérdés volt a másik fontos tényező, amely lépéskényszerbe hozta 1989 őszén az NSZEP-t. Mire azonban a párt érdemi változásokat indított volna el, a berlini fal leomlott. A politikai vezetés kapitulált, és az ország nemcsak a rendszerváltozás, hanem az NDK megszűnését eredményező német egyesülés útjára is lépett. A tanulmány történeti hátteréhez tartozik három, az 1961 utáni szökésekkel, a szabad költözési joggal és a Republikflucht (szabad fordításban: az ország engedély nélküli elhagyása) büntetőjogi tényállásával kapcsolatos, igen fontos tény: 1. 1961-ben a berlini határzárás, majd a fal megépülése lezárta azt a menekülési útvonalat, amelyet 1949 után a keletnémet menekültek legalább 60 százaléka, több mint 1,6 millió ember választott.4 Az 1961. augusztus 13-a és 1989 közötti időszakra vonatkozóan nem áll rendelkezésre teljes körű statisztika. Az adatok és elemzések alapján azonban egyértelműen kijelenthető, hogy a keletnémet állampolgárok egyre nagyobb számban próbáltak egy harmadik országon keresztül nyugatra szökni. Leggyakrabban a csehszlovák, a magyar vagy a bolgár határt választották.5 2. A szabad költözési jogot az NDK 1949. évi alkotmánya 10. cikkének 3. pontja deklarálta: minden állampolgárnak joga van kivándorolni.6 A gyakorlatban ez azonban korlátozottan érvényesült, hiszen a hatóságok döntésén múlt, hogy kit engedtek legálisan távozni az országból. Az elbírálás éveket vehetett igénybe, és közben a Stasi százféle módon is megnehezíthette a kérelmező életét, sőt ráve- hette a beadvány visszavonására is. Gyakran előfordult, hogy a kérelmező elveszítette a munkahelyét, de nem ritkán a személyigazolványát is bevonták. Nem volt véletlen, hogy az 1968-ban elfogadott új alkotmányból törölték a kivándorlásra vonatkozó passzust. 110 Külügyi Szemle
