Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Szabó Tamás: Magyarország, Románia és az RMDSZ kapcsolatrendszere az alapszerződés tárgyalásának időszakában (1992-1996)
Magyarország, Románia és az RMDSZ így azonnal tudomást szerezhettek és intézkedhettek, ha visszalépéseket tapasztaltak az ország jogrendjében vagy akár a bilaterális kapcsolatokban. A tárgyalások dinamikájának elemzésekor a jelentős nyugati részvétel arra is választ ad, hogy az integrációs szervezetek miként befolyásolták a kelet-közép-európai államokat - köztük Románia és Magyarország külpolitikai opcióit -, ami utólag lehetővé tette a NATO- és az EU- csatlakozást. Az alapszerződés tárgyalásainak ideje egyben az RMDSZ külkapcsolat-építésének az időszaka is, ugyanis a Szövetség ekkor épített ki tényleges kapcsolatot nemcsak az integrációs intézmények képviselőivel, de az európai kisebbségi és emberjogi szervezetekkel is. A kapcsolati tőke a tárgyalások folyamán vált igazán fontossá, mivel a kialakított csatornákon keresztül az RMDSZ meg tudta jeleníteni a kisebbségi problémákat, amelyeket a román fél nem volt hajlandó rendezni. Mivel a román fél elutasította az RMDSZ részvételét az alapszerződés szövegének kidolgozásában, a szövetségnek ebben az időszakban csekély érdekérvényesítési potenciálja volt. Hiába folytatott intenzív tárgyalásokat a magyar féllel - akiktől minden támogatást megkapott-, nem válhatott tárgyalóféllé. Következésképp az RMDSZ vezetői számára világossá vált, hogy: • államközi szinten, a kisebbségi problémák megjelenítését illetően, szűk mozgástere van; • képtelen felvenni a román propagandával a küzdelmet, és azt a különböző nemzetközi fórumokon ellensúlyozni: ehhez Magyarország segítsége elengedhetetlen; • az erdélyi magyarság autonómia igényének nem tud nemzetközi támogatást szerezni, ugyanis éppen az Egyesült Államok az, amely a legkevésbé támogatja a kelet-közép-európai kisebbségek autonómiaigényét, míg az integrációs szervezetek döntően az alapvető emberi jogok biztosításában és a stabilitás fenntartásában érdekeltek, s e két feltételnek Románia eleget tud tenni. Mindez az RMDSZ számára nyilvánvalóvá tette, hogy az alapszerződés aláírását követő időszakban a nyugati közvélemény irányába folyamatosan meg kell jelenítenie a magyarkérdést, továbbá jól kell „egyensúlyoznia" Budapest és Bukarest között, mert alapjában véve a magyar fél a kisebbségi kérdésekben nem tud nyomást gyakorolni Romániára. Hosszabb távon, noha számíthat a budapesti kormányzatok támogatására, a bukaresti alkuk lesznek a meghatározóak az erdélyi magyarság jogérvényesítését illetően. 2014. tél 99
