Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Szabó Tamás: Magyarország, Románia és az RMDSZ kapcsolatrendszere az alapszerződés tárgyalásának időszakában (1992-1996)
Szabó Tamás Következtetések Tanulmányomban a magyar-román alapszerződés tárgyalásainak áttekintésére és a tárgyalófelek közötti viszonyok bemutatására tettem kísérletet. Az alapszerződéssel kapcsolatos egyeztetések elméleti modellezésére Robert D. Putnam kétszintűjátékelméletét alkalmazva feltártam, hogy a tárgyalások során a bel- és a külpolitika miként fonódott össze, a kétszintű játék pedig milyen hatással volt a tárgyalások dinamikájára és a szereplők érvrendszerére. A külügyminisztériumi iratok alapján megállapítható, hogy az alapszerződés tárgyalásai nem minősülnek tökéletes kétszintű játéknak: noha a tárgyalófelekre mindkét országban belpolitikai nyomás nehezedett - főleg a parlamenti pártok részéről -, alapjában véve nem az határozta meg az érvrendszerüket és magát a szerződés aláírását sem. Az alapszerződés esetében az integrációs szervezetek és a nyugati államok részéről érkező nyomásgyakorlás - tehát külső tényező - volt a meghatározó. A tárgyalások eredményeiről elmondható, hogy Magyarország nem tudta teljes mértékben érvényesíteni az érdekeit, ugyanis a NATO bővítése korlátozta az érdekérvényesítési képességét Romániával szemben. Ez egy olyan alapszerződés aláírását eredményezte, amelyet több szempontból is kifogásolt a magyar ellenzék és az RMDSZ. Magyarországgal szemben Románia diplomáciai sikerként könyvelhette el az aláírást, ugyanis nem tett nagy engedményeket a magyar félnek, s nem kellett engednie az RMDSZ követeléseinek sem, és alapjában véve kevés belpolitikai kötelezettségvállalással tudott nagy eredményeket felmutatni külföldön. Az integrációs szervezetek és a nyugati államok normaalkotókként jelennek meg ebben a viszonyrendszerben, az alapszerződés instrumentumával pedig megteremtették a stabilitás feltételeit térségünkben, ami végső soron lehetővé tette az integrációt a kelet-közép-európai államok számára. Az RMDSZ-nek a tárgyalások folyamata az intézményesülés és a külkapcsolatok építésének az időszakát is jelentette, melynek során szembesülnie kellett azzal, hogy államközi szinten nem önálló tényező, és jól kell egyensúlyoznia Budapest és Bukarest között. Ugyanis bármennyire jó kapcsolatokat ápol a magyar kormánnyal, hosszabb távon az erdélyi magyarság jövőjét a bukaresti alkuk fogják meghatározni. A levéltári források alapján megállapítható, hogy az alapszerződés aláírásának folyamata a két ország viszonyában egy rendkívül ellentmondásos időszak volt, amely alapjában véve deklarálta és megalapozta a jószomszédi kapcsolatokat, de ezzel egy időben levette a napirendről a történelmi megbékélés lehetőségét, mert olyan látszatrendezést irányzott elő a két állam viszonyában, ahol a felek a továbbiakban körültekintő módon kerülték a megosztó vagy éppenséggel vitásnak tűnő kérdéseket. 100 Külügyi Szemle
