Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
Lakatos Artúr vagy Albániával. Doernberg elvtárs száraz humorral csak ennyit jegyzett meg: „Ne haragudjon, nagykövet elvtárs, amit Ön itt előadott, az nem a véleménykülönbség felszámolásának útja, hanem csak egyik mellékterméke." A nagykövet zavarba jött, és rövidesen más beszélgetőpartnert keresett.79 Romániának a táboron belüli viszonylagos elszigeteltsége megmaradt, de az nem befolyásolta lényegileg az együttműködési folyamatokat. A román diplomaták gyakran mintha rá is játszottak volna a külön útra, bizonyos, máskülönben a nagypolitika szempontjából marginálisnak tűnő esetekben különösen. 1965. november 17-én például Kovács Zoltán, a nigériai magyar nagykövet azt jelentette, hogy október első harmadában hattagú román kereskedelmi delegáció érkezett Nigériába, több mint két hétig voltak ott, de egyetlen szocialista ország diplomatáival sem vették fel a kapcsolatot, így csak a sajtóból lehetett értesülni a tevékenységükről. A delegáció célja kereskedelmi egyezmény megkötése volt Nigériával, s ennek megfelelően a kereskedelmi képviselet felállítása Lagosban. A küldöttség felajánlotta a nigériai olajkutató és olajipari szakemberek képzését is.80 A tény, hogy a románok nem tettek gesztust Lagosban a többi szocialista ország külképviselete felé, elég jelzésértékű lehetett, ugyanakkor távolról sem akkora jelentőségű, hogy abból önmagában véve komoly diplomáciai botrány származhatott volna. Ez a fajta egyoldalú bizalmatlanság a másik közép- és kelet-európai szocialista országok irányába a kétoldalú kapcsolatok terén is megnyilvánult, elsősorban a káderek mobilitása és a kétoldalú tárgyalások területén: amikor a román delegáció merev álláspontján a tárgyaló partner hajlítani igyekezett, az gyakran hivatkozott a felhatalmazás hiányára. Ezeket a jelenségeket egy elégedetlen magyar diplomata a következőképpen foglalta össze: • A román tárgyaló fél szigorúan ragaszkodik a felsőbb szervek által jóváhagyott munkatervi javaslataihoz, és attól csak előzetes központi engedéllyel hajlandó eltérni. • Nem különösebben támogatják a közvetlen megállapodásokat (színházak, egyetemek stb. között). Személycserék helyett szívesebben javasolják fentieknél a levelezés formájában való kapcsolatot. • Arra törekszenek, hogy külföldre egyre kevesebb román ösztöndíjast küldjenek, és inkább aspiránsok küldését szorgalmazzák. • A román fél határozott kérésére valamennyi munkatervből kimaradt az egyetemisták kölcsönös nyári szakmai gyakorlata. Ez nem csak magyar tapasztalatnak bizonyult: több szocialista ország is nehezményezte, hogy Románia nem támogatja az egyetemek közötti kölcsönös megállapodásokat, s ami korábban létezett, az is megszűnt, mint például a lengyel lublini 68 Külügyi Szemle
