Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
A román külpolitikai nyitás és a bukaresti egyetem, valamint a pécsi és a iasi jogi fakultás közötti közvetlen megállapodás. 1964-től pedig a román fél az egyetemi hallgatók kölcsönös nyári egyetemi gyakorlatát sem volt hajlandó munkatervbe iktatni, azzal az indokkal, „hogy nincsen semmi gyakorlati hasznuk". Egy keletnémet diplomatákkal folytatott bizalmas beszélgetés során azonban a magyarok megtudták: az NDK nagykövetség kultúrattaséjának azonban az Oktatásügyi Minisztérium NK osztályának helyettes vezetője - mármint a román - ezzel kapcsolatban bizalmasan azt fejtegette, hogy a külföldi diákok romániai nyári gyakorlata után a román diákok körében helytelen nézetek kaptak lábra, követelőzőek lettek, és az ő viszonylag rosszabb körülményeiknek [a] politikai okait kutatgatták. Magyarországra és Csehszlovákiába egyáltalán nem küldtek a románok ösztöndíjasokat, Lengyelországba és Bulgáriába kevesebbet, mint ahány onnan érkezett. Egyedüli kivételt a Szovjetunió jelentett: százötven román ösztöndíjas ment ki, és Romániába csak öt szovjet érkezett.81 Ez utóbbi tény a Szovjetunió szempontjából nem meglepő, hiszen a diákjai számára Csehszlovákia vagy az NDK vonzóbb lehetett, mint a jóval szegényebb Románia. Általános képként elfogadhatjuk azt, hogy a kelet-közép-európai országok között a szovjet-lengyel-csehszlovák-keletnémet-magyar együttműködés egy tömböt képezett a tömbben, kisebb-nagyobb fennakadásokkal - mint például az 1968-as „prágai tavasz" -, de a viszony harmonikus volt, és a kívülállónak úgy tűnhetett, hogy esetleges viták, véleménykülönbségek véletlenül sem merülhetnek fel, vagy ha igen, azokat majd „családon belül" rendezik. Némileg kilógott a sorból a szovjetekhez történelmi oroszbarátsága révén kötődő Bulgária, amelynek a tömb délkeleti, balkáni sarkán nem sok közös ügye akadt a többiekkel. Sajátos volt az albán helyzet is, ahol Enver Hodzsa tudatosan szigetelte el országát úgy a keleti, mind a nyugati blokktól, ideológiai téren Kína felé közeledve. 1948 óta teljesen kilógott a sorból Jugoszlávia, a Nyugat kommunista mintaállama, és hasonló kiválásra törekedett a késői Gheorghiu-Dej- és a Ceau§escu- korszak Romániája is. Talán a közös balkáni kulturális hagyományokból vagy csak a földrajzi fekvésből eredt, hogy Ceau§escu éppen a bolgár és jugoszláv csúcsvezetőkkel, Todor Zsivkovval és Joszip Broz Titóval alakított ki személyes jó viszonyt. 1967 januárjában, Temesváron találkozott Ceau§escu Titóval, akire jó benyomást tett. Tito - a jugoszláv követ szerint - Ceau§escuban egy dinamikus és rugalmas személyt ismert meg, és a vele folytatott eszmecserét igen hasznosnak tartotta.82 Az is igaz, hogy a román pártfőtitkár némileg már kitaposott útra lépett, hiszen a vaskapui vízi erőmű megépítése ekkor már elő volt készítve, de a két csúcsvezető személyes kapcsolata csak ezt követően mélyült el, és a közös szenvedély, a vadászat terén egyfajta baráti rivalizálásban csúcsosodott ki a következő években. 2014. tél 69
