Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
A román külpolitikai nyitás • az adott nemzetközi helyzetben a kis pártok és országok szerepe egyre inkább előtérbe kerül mint olyan egyedüli tényező, amely konstruktívan képes hozzájárulni a világon uralkodó feszültségek oldásához.75 Ezt egészíti ki egy másik, összefoglaló jellegű dokumentum szövege is: Az RNK képviselői a különböző nemzetközi szervezetekben továbbra is nehezítik a baráti országok egységes fellépésének kialakítását. Újabban a baráti egyeztetőkön való részvételük feltételét rendszerint Albánia és a távol-keleti szocialista országok részvételéhez kötik (pl. az UNESCO legutóbbi közgyűlése előtt Moszkvába tervezett baráti egyeztetőre követelték Kína és Korea részvételét, [a] New York-i baráti ENSZ-missziók egyeztető találkozóin követelik Jugoszlávia és Albánia részvételét is).76 Azt azonban, hogy nemcsak a kását, de a román nemzeti ételnek számító puliszkát sem eszik forrón, bizonyítja az, hogy a román kommunista vezetők más esetekben a vártnál visszafogottabban viselkedtek, és ez például a román-albán kétoldalú kapcsolatokban jeleníthető meg a legjobban. A kicsi Albánia ténylegesen szembefordult a szovjet vonallal, és a kínai álláspontot képviselte. 1964 novemberében román delegáció érkezett Albániába, az állampárt kongresszusára, de mivel Enver Hodzsa november 28-i szovjetellenes kijelentéseivel nem értettek egyet, ennek kifejezéseként a beszéd végén - akárcsak a kubai küldöttek - nem álltak fel tapsolni. Ezt vita követte, majd a román delegáció, amelynek látogatását eredetileg tíz napra tervezték, öt nap után hazautazott.77 A román újságok pedig nem közölték az RKP IX. kongresszusára érkezett japán küldött beszédének azt a részét, amely dicsőítette a korábbi pártfőtitkár „szembenállását a nagyhatalmi sovinizmussal a szocialista táboron és a nemzetközi munkásmozgalmon belül, megvédve a nemzet szuverenitását és méltóságát", és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a román párt és nép „folytatni fogja Dej elvtárs művét, szüntelenül továbbfejlesztve azt, és újabb győzelmet arat".78 Természetesen nem mindenki követte tiszteletteljes ámulattal a román kommunista vezetés sajátos, szimbolikus hintapolitikáját. Egy erre utaló anekdotát mesél el egy magyar követi jelentés Berlinből, az alábbi módon: Cleja nagykövet egyébként magánbeszélgetések alkalmával már jó ideje feltűnően aktívan fejti ki sajátos „harmadik utas" elméleteit. Néhány hete egy fogadáson vele és Doernberg professzorral, a DJZ igazgatójával hármasban beszélgettünk. Arról igyekezett meggyőzni bennünket, hogy az ő politikájuk a leghelyesebb, mert a kommunista mozgalom egységét csak úgy lehet helyreállítani, ahogyan ők politizálnak. Hosszan fejtegette, hogy az utóbbi években egyedül csak a román pártnak sikerült elérnie, hogy minden irányban javítsa kapcsolatait. Hangoztatta, hogy a Szovjetunió és Kína viszonylatában éppúgy örvendetesen fejlődnek [a] kapcsolataik, mint Jugoszláviával 2014. tél 67
