Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
Lakatos Artúr Az abszolút számok tükrében pedig kiderül, hogy Románia külkereskedelmi forgalma egy év alatt - 1965-ről 1966-ra -10,1 százalékkal nőtt: 1959,8 millió rubelről 2158 millió rubelre.74 A táblázatból az is kiderül, hogy Románia tudatosan növelte a kereskedelmét a KGST-n kívüli országokkal, ez azonban nem járt a KGST-n belül betöltött szerepének jelentős csökkenésével. Teljesen másképp nyilvánult meg a román diplomácia az elvi-politikai kérdésekben, ami azonban nem járt a nemzetközi kapcsolatok rendszerének gyökeres felforgatásával. A román diplomaták és pártvezetők igyekeztek a fennálló rend kritikusaiként fellépni, a hintapolitikának egy olyan válfaját folytatni, amely ébren tartja a szándékaik iránti érdeklődést, ugyanakkor vigyáztak arra is, hogy ne menjenek olyan messzire, hogy ténykedésük következményeket vonjon maga után. Hogy miért nem követték ezeket a megnyilvánulásaikat komoly szankciók a szovjetek részéről - főleg annak tükrében, hogy más országbeli kommunista vezetőket sokkal kevesebbért is értek kellemetlenségek -, arra vonatkozóan csak találgatni tudunk. A válasz valószínűleg az oroszországi diplomáciai levéltárak fondjaiban rejtőzik. A kor román „disszidenciájának" legfontosabb alapeleme a különvélemény volt, amit a legtöbbször nem is ideologizáltak meg - hogy ezzel elkerüljék azt, hogy a marxi-lenini útról való elhajlással vádolhassák meg őket -, és kimerült valami idealista állásfoglalásban, melynek szembetűnő naivitása nemcsak sokkolónak tűnhetett, hanem automatikusan felvetette azt a kérdést is, hogy milyen reális érdek húzódhat meg a háttérben. Egy 1965-ös magyar követségi jelentés szerint a román sajátos politikai vonal propagálása a következő jellemzőkkel rendelkezik: • a testvérpártok vezetőivel való találkozások folyamán rendszeresen és szívósan igyekeznek propagálni a saját nézeteiket; • ismételten azt hangsúlyozzák, hogy az államok közötti kapcsolatokat a függetlenség, a szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás, az összes nemzet közti teljes jogegyenlőség elvei tiszteletben tartásának alapjára kell helyezni - ezen elvek hangsúlyozása során sejtetik, hogy a szocialista országok közötti kapcsolatokra gondolnak; • minden pártnak kizárólagos joga, hogy önállón dolgozza ki a politikai irányvonalát, tevékenységének formáit és módszereit, mert senki sem ismerheti jobban az adott ország gazdasági adottságait, osztályerőinek viszonyát, mint a saját kommunista pártja, forradalmi erői - ezzel kapcsolatban nem mulasztják el, hogy bíráló megjegyzéseket tegyenek a Komintern múltbeli, valamint az SZKP második világháború utáni tevékenységére; • a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban kialakult súlyos helyzetért az SZKP és a KKP vezetése egyformán felelős; 66 Külügyi Szemle
