Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
Lakatos Artúr Ceau§escu elvtárs a Kádár elvtárssal folytatott utolsó beszélgetése (útban a repülőtér felé) folyamán nagyon nagy hangsúlyt fektetett annak kifejtésére, hogy a két ország közötti kapcsolatok alakulásáért milyen nagy felelősség hárul [rájuk,] és milyen sok függ személy szerint a két párt vezetőjétől. Kádár elvtárs ezzel egyetértett, és még kiegészítette azzal, hogy rengeteg függ a középkáderek hozzáállásától is, és ezért van nagy szükség a minisztériumi vezetők, üzemvezetők szorosabb kontaktusaira.55 Az idézett szövegrészletből tisztán kitűnik a hasonló ideológiai háttér, de az eltérő menedzseri megközelítés is: a fiatalabb, agresszívabb, autoriter Ceau§escu a jó együttműködés és a kölcsönös megértés zálogát elsősorban a legfőbb vezetők jó személyes kapcsolatában látja, melyhez aztán idomul a két társadalom is. E hozzáállásra az addigi élettapasztalata jogosította fel. A hasonló és egyben különböző életutat bejárt Kádár ennél sokkal fontosabbnak találta a gyakorlati kérdések mentén kibontakozó kétoldalú együttműködések hálózatának szerepét. Talán éppen emiatt, a két vezető között soha nem alakult ki olyan bensőséges együttműködői viszony, mint amelyet más országok szocialista vezetőivel sikerült kialakítaniuk. A romániai magyarság helyzete a magyar diplomácia dokumentumainak tükrében Utólag számos vád éri a Kádár-rendszert a nemzetpolitika terén, főleg amiatt, hogy nem foglalkozott számottevően a határon túli magyarság sorsának alakulásával. A látványos megnyilvánulások hiánya azonban nem jelenti azt, hogy ne mutatkozott volna érdeklődés az iránt. Sőt, épp az ellenkezője igaz: a dokumentumok szerint a magyar diplomácia meglehetősen intenzíven követte a magyar közösség és magyar személyiségek sorsának alakulását, ez ügyben véleményt cserélt más országok diplomatáival is. Ugyanakkor hiányzott a kezéből az erő, amivel eredményesen tudta volna befolyásolni a folyamatokat, és még csak koncepcióval sem rendelkezett arra vonatkozóan, hogyan változhatna ez a helyzet a jövőben. Gheorghiu-Dej halálát követően Ceau§escu hatalomra jutását árgus szemekkel figyelte Magyarország: az új pártfőtitkárt ugyanis nacionalistaként tartották számon. Amennyiben e kérdésben a Ceau§escu-kor első éveire vonatkozóan általánosítani szeretnénk, akkor két, ellentétes tendencia figyelhető meg: a rendszer kisebbségpolitikájának egy szimbolikus és egy gyakorlati vonala, s e két dimenzió ugyanakkor ellentétes is egymással. A látványos gesztusok a magyar közösség, legfőképpen pedig az annak soraiból származó, a rendszerben pozíciókat betöltő egyének irányába mutatkoztak meg, ugyanakkor nem lehetett nem észrevenni az olyan intézkedéseket, mint a ma- gyarellenesség ismételt megjelenése a hivatalos román történettudományban vagy a 60 Külügyi Szemle
