Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
A román külpolitikai nyitás Magyar Autonóm Tartomány megszüntetése a területi közigazgatás újraszervezése következtében. De vegyük sorra a magyar diplomáciai iratok által tartalmazott fontosabb megnyilvánulásokat. Egy 1965. szeptember 13-ra datált jelentés, amely a román államapparátusban és az RKP vezető szerveiben a Dej halálát követően történt változásokat foglalta össze, megállapította többek között, hogy „a korábbi időszakhoz képest több párt- és állami vezető beosztást töltöttek be magyar személyiségekkel vagy magyar nemzetiséggel kapcsolatos személyiségekkel". Ilyen volt Fejes Gyula, a Nagy Nemzetgyűlés egyik titkára. A másik pozitívumként említette az írás, hogy míg a Politikai Iroda (Végrehajtó Bizottság) tagjai közül korábban csak Mogyorós Sándor volt magyar, akit ismét beválasztottak, 1965-ben annak póttagja lett Fazakas János, Iosif Banc (román létére akkortájt a Magyar Autonóm Tartomány vezetője) és Gere Mihály is. Ez utóbbi az államtanács alelnöke lett, a másik kettőt pedig a minisztertanács alelnökei közé választották be. A Nagy Nemzetgyűlés alelnöke lett Kovács György és Groza Maria (ő ugyan román, de mint Groza Péter lánya, bírta a romániai magyarság bizalmát). A jelentés megfogalmazója szerint „mindez gesztusként értékelhető egyrészt a romániai magyar nemzetiség felé, de közvetve Magyarország felé is. Feltételezhető, hogy a fenti változások indítékai között egyik tényezőként az 1964. júliusi és 1965. júniusi magyar-román pártközi tárgyalások szerepelnek."56 Ez utóbbi kijelentésével mintegy udvarias gesztust tett budapesti felettesei felé. Az 1965. március 30-án lezajlott nagy nemzetgyűlési választások után a magyar nemzetiségi képviselők száma negyvenegyről negyvennégy főre nőtt, csak a német képviselők száma emelkedett nagyobb arányban: tizenegyről tizenhat főre.57 Pozitívan értékelte a magyar diplomácia azt is, hogy az új vezetés létrehozta a pártközpontban, a főtitkár közvetlen irányítása alatt működő Nemzetiségi Bizottságot, amely helyszíni vizsgálatokat folytatott az ismert túlkapások és nemzetiségi súrlódások ügyében. A bizottság hivatalos vezetője maga a főtitkár, vagyis Ceau§escu, gyakorlatilag azonban Mihail Dalea volt. A magyarok - Takács Lajos, Létay Lajos és Sütő András - mellett német és szerb kisebbségi származású tagjai is voltak a bizottságnak, melynek munkáját egy öttagú adminisztratív apparátus segítette. Ez utóbbi tagja volt Domokos Géza, a Szépirodalmi Kiadó igazgatóhelyettese is. A vonatkozó jelentésben ez állt: A bizottság - maga Ceau§escu főtitkár is - kritikusan foglalkozott azokkal a torzulásokkal, amelyek a román nemzetiségi politikában (különösen [a] magyar és német nemzetiség tekintetében) kialakultak. Bírálóan említették az ún. „egyesített kultúrmunka" elméletét -amelynek gyakorlati alkalmazása szinte teljesen elsorvasztotta a nemzetiségek folklórját, anyanyelvi kulturális tevékenységét.58 2014. tél 61
