Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
A román külpolitikai nyitás szentelnek ennek a napnak, és ez adódik elferdítő, de mondhatni, meghamisító történelmi eseményből, vagyis ők másként magyarázzák a felszabadítást, és adódik nacionalista, kétkulacsos politikájukból is.33 A román-kínai viszony alakulása A szocialista táboron belüli, a hatvanas-hetvenes évek során lezajlott „csapatmozgásokat" sokan hajlamosak, felületes módon, kizárólag a szovjet-kínai vita és az ideológiai árnyalati eltérések görbe tükrén keresztül nézni. Tény az is, hogy a román külön út esetében szintén számos európai kommunista számolt egyfajta kínai-román tengely létrejöttével, természetesen kínai dominanciával, de ez nem történt és nem is történhetett meg. Először is azért nem, mert Kelet-Közép-Európában sem geopolitikailag, sem gazdaságilag és katonailag nem lehetett ellenfél Mao Ce-tung Kínája a Szovjetuniónak, a versengés inkább ideológiai síkon zajlott, és az is inkább a nyugat-európai szocialista és kommunista pártok, mozgalmak és a baloldali értelmiségiek síkján bizonyult látványosnak. A Varsói Szerződés tagországai esetében még csak a versenyhelyzet lehetősége sem állhatott fenn. Másrészt pedig az igencsak pragmatikus román vezetés nem egy új „nagy testvért" keresett, a szomszédosat lecserélendő egy földrajzilag és kulturális szempontból is távolabbra esőre, hanem a saját önálló útját, és ennek létjogosultságát kívánta megteremteni és elfogadtatni a nemzetközi élet többi szereplőjével. A „két vezető szocialista nagyhatalom" közül a másodikkal, Kínával történt kommunikáció, illetve a szovjet-kínai ideológiai vitában való látványos el nem kötelezettség elengedhetetlen eszköznek bizonyult - de semmiképpen sem célnak. A kínai diplomácia is lehetőséget látott a román megnyilvánulásokban - valószínűleg inkább szimbolikust, mint gyakorlatit, de akkor is megpróbálta az országot a maga oldalára vonni. A bukaresti magyar nagykövetségnek mindenesetre feltűnt az, hogy Gheorghiu-Dej halálakor a kínai részvétnyilvánítás már-már demonstrációszámba ment, és a kínai diplomáciának az RKP vezető személyiségei megnyerése érdekében kifejtett aktivitását a következő módon írta le: A kínai vezetés láthatóan arra törekedett, hogy állásfoglalásának súlyával befolyásolja Romániában az utódlás kérdését, ill. az új vezetésnek - nyílt kiállásával - megfelelő tekintélyt szerezzen. Bővebb értékelésbe ma még korai lenne bocsátkozni, mert nem elég világos, hogy a kínai lépéseknek mennyire volt oka az a tisztelet, melyet Gheorghiu-Dej elvtárs és az általa képviselt korábbi román politika irányába ki akartak fejezni.34 A kínai vezetés, élén a Gheorghiu-Dej temetésén részt vevő Csou En-lajjal, a szertartást követően meg is próbálta erősíteni a kapcsolatokat, és látványos állásfoglalást kiharcolni román részről, ez a tervük azonban - talán éppen a túlzott rámenősség 2014. tél 53
