Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
Lakatos Artúr miatt - nem járt sikerrel. Maga Mihai Rosianu budapesti román nagykövet a következőképpen tájékoztatta erről Erdélyi Károly magyar külügyminiszter-helyettest:35 Dej temetésén, majd az azt követő időszakban is megbeszélések zajlottak a Csou En- laj vezette kínai küldöttség és a román vezető kommunisták között, aminek fő témája - habár nem az egyetlen - a szocialista táboron belül zajló ideológiai vita volt. E tárgyalások során Csou En-laj kijelentette, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) nem szünteti be a vitát, mert a véleményeltérésekért a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) a vezetősége és az őket követő más pártok vezetői a felelősek. A kínai miniszterelnök megismételte, hogy csak a XX. és a XXII. kongresszus nyilvános megbélyegzése lehet a vita beszüntetésének a feltétele. Csou En-laj azt hangoztatta, hogy egyes szocialista országok vezetői még a fennálló kiélezett helyzetben sem harcolnak az „amerikai imperializmus „ellen. A román vezetők az SZKP és a többi testvérpárt vonalát és a békés egymás mellett élés politikáját védelmezték, de Csou En-laj hajthatatlan maradt. „E találkozó után a román vezetők egymás között megállapították, hogy a KKP merev, dogmatikus vonala kárt okoz a nemzetközi kommunista mozgalomnak, akadályozza a kibontakozást. Véleményük szerint Mao Ce-tung életében nem lehet számolni közeledéssel."36 Ennek ellenére, még 1965 áprilisában egy román delegáció jár Kínában, melyet Maurer vezetett. A miniszterelnök ugyanis ezekben az években sokkal inkább volt Románia utazó csúcsdiplomatája, mint az első titkár Ceau§escu. A magyar külügy értesülései szerint a látogatás „különösebb eredményt nem ért el, a misszió jelentősége inkább abban állt, hogy még eltökéltebbé tette a különállás - mondhatni - táboron belüli »el nem kötelezettség« román koncepcióját."37 Kínai részről az út viszonzására 1966. június 16-24. között került sor, amikor is ismét egy Csou En-laj vezette küldöttség járt Romániában. A románok szerették volna, ha a kínaiak csak a VSZ tagállamainak értekezletét követően érkeznek, de azok előzetes egyeztetés nélkül, kategorikusan jelentették ki, hogy mi a látogatás egyetlen lehetséges időpontja. A románok fogadták őket ugyan, de Ceauyescu megtette azt a gesztust, amit az európai szocialisták elvártak tőle: egy héttel a delegáció érkezése előtt magához kérette a kínai nagykövetet, és közölte vele: reméli, hogy Csou En-laj látogatása előmozdítja a Vietnami Demokratikus Köztársaság hatékonyabb megsegítésére indítandó egységes akció szervezését. Mikor a nagykövet erre azt válaszolta, hogy „a modern revizionistákkal nem ülnek le tárgyalóasztalhoz", Ceau§escu keményen félbeszakította, és azt mondta: „Önnel nem beszélek többet erről a kérdésről, de remélem, Csou En-laj elvtárssal megértjük egymást". A feszültség részben a tárgyalásokra is kiterjedt, Csou En-laj ugyanis a nyilvános protokolleseményeken mondott hivatalos beszédeiben kirohant a szovjetek ellen, és bár a románok kitértek a vita elől, a vendég szavai rosszul estek nekik, és a cenzúrázott sajtó a beszédek agresszívabb részeit nem is közölte.38 A két ország közeledési kísérlete 1967-ben folytatódott, amikor is Maurer ismét Kínába látogatott, habár úgy tűnik, nem feltétlenül csak a kétoldalú érdek miatt és 54 Külügyi Szemle
