Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
A román külpolitikai nyitás Románia külpolitikája a kollektív és kétoldalú diplomácia tükrében. A román-szovjet viszony A szocialista tömbön belül minden egyes ország számára meghatározó volt a Szovjetunióhoz fűződő viszony. Nem történt ez másképpen Románia esetében sem, ahol viszont - úgy tűnik - a brezsnyevi vezetés jóval nagyobb mozgásteret engedélyezett, mint tette azt más országok esetében. És habár a kor Romániáját túlzás lenne „lázadónak", „ellenállónak" titulálni, hiszen lényeges kérdésekben nem fordultak oly mértékben szembe a Szovjetunióval, hogy az retorziókat eredményezett volna, az akkori viszonyok között - a többi kelet-közép-európai szocialista ország megnyilvánulásaival összehasonlítva - még a román politikának egy-egy megnyilvánulása, illetve ez a fajta, szimbolikus téren megnyilvánult eltérése és véleménykülönbsége is bátor, sőt egyenesen vakmerő kiállásnak tűnt. Mindez gyakran kiváltotta a harmadik - lengyel, keletnémet, csehszlovák - fél rosszallását is. Mintha a Voltaire Mikromegaszában megfogalmazott örök igazságra lenne példa a hatvanas évek szovjet-román kapcsolatrendszere: arra, hogy minden relatív. A Szovjetunió a Ceau§escu-kor első éveiben is Románia legfontosabb külkereskedelmi partnere maradt: 1965-ben a román külkereskedelem összforgalmából 40-42 százalékkal részesült, miközben a második és harmadik helyet elfoglaló Csehszlovákia és NDK esetében részesedése 8, illetve 6 százalékos volt.18 Magának Ceau§escunak a pártfőtitkári minőségében tett legelső hivatalos látogatása is a Szovjetunióba vezetett 1965 szeptemberében.19 A viszonyból nem hiányoztak az egyoldalú román kardcsörtetések sem, azok azonban végső soron nem befolyásolták a dolgok hivatalos menetét. Ilyenek voltak például Leontin Salajan vezérezredes, az RKP Politikai Bizottsága tagjának és Románia hadügyminiszterének az 1965-ös prágai látogatásakor tett megnyilvánulásai, melyeket a csehszlovák diplomácia fontosnak tartott közölni a magyar Külügyminisztériummal is (és egyúttal minden bizonnyal a szovjetekkel is). Akkor a románok véleményével kapcsolatban a szovjet-kínai vita kérdésében Salajan kifejtette, hogy a helyzet elmérgesedéséért, az ellentétek olyan méretű kifejlődéséért, ahogyan az akkori helyzetig eljutottak, a vita nyilvánosságáért és az ebből keletkezett helyzetért a kínai és a szovjet pártot egyaránt hibáztatják. Szerintük e kérdésben kilátástalan minden előrejutás mindaddig, ameddig a két párt nem állapodik meg valamilyen közös álláspontban. Éppen ezért utasítják el a márciusi moszkvai értekezletet, amelyet fölöslegesnek tartanak, mivel az a véleményük szerint semmit nem eredményezett a kérdések megoldása tekintetében. Több kritikus megjegyzés kíséretében - melyek célpontja a Szovjetunió volt - azt hangsúlyozta, hogy „minden szocialista országgal az egyenlőség és önállóság teljes tiszteletben tartása mellett kell tárgyalni, és ilyen politikát kell követni". Kimondottan 2014. tél 49
