Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Schmidt-Schweiser, Andreas - Dömötörfi Tibor: A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka: a diplomáciai kapcsolatok felvételétől a határnyitásig, 1973-1989
Andreas Schmidt-Schweizer - Dömötörfi Tibor hogy egyrészt - az NDK-val korábban megkötött kétoldalú szerződések értelmében - Magyarország köteles volt kiszolgáltatni az őrizetbe vett határsértőket a kelet-berlini hatóságoknak, másrészt pedig - a genfi menekültügyi konvencióhoz való 1989. márciusi csatlakozás után - kiutasításokat már nem foganatosíthatott. Mivel a magyar hatóságok ebben az ellentmondásos jogi környezetben még 1989 júliusában is küldtek vissza tiltott határátlépés közben elfogott keletnémet állampolgárokat a hazájukba, ahol azok komoly büntetésre számíthattak, az NSZK részéről éles hangnemben tiltakoztak a magyar kül- és belügyminiszternél. Az a tény, hogy a bonni diplomácia ebben az időben nem igyekezett a magyar vezetés bevonásával legalább átmeneti megoldást találni erre a „német kérdésben" gyökerező problémára, rávilágít a nyugatnémetek bizonyos fokú érzéketlenségére a magyar fél problémái iránt. (Magyarországnak ugyanis 1989 nyarán nemcsak a keletnémet menekültekkel kellett foglalkoznia, hanem azzal a nagyszámú romániai magyarral is, akik a Ceau§escu-rezsim elől menekültek az országba. Egyidejűleg a gazdasági és politikai rendszerváltás hatalmas kihívásaival is meg kellett küzdeni.) A kétoldalú kapcsolatokban felmerült zavart végül az ismert, 1989. szeptember 10-én nyilvánosságra hozott látványos magyar döntés oldotta fel. A szeptember 11-én 0 órától érvénybe lépett határnyitás, amely egyben a Brezsnyev- doktrína tényleges végének a „próbaköve" is volt, természetesen különleges jelentőséggel bírt, és messzemenő következményekkel járt Bonn és Budapest viszonyában. Ez nemcsak a bilaterális kontaktusok további lendületes fejlődésében mutatkozott meg, hanem abban is, hogy a - módfelett hálás68 - bonni kormány a multilaterális európai kapcsolatok terén rendkívül erőteljesen síkra szállt a magyar érdekek mellett. Bonn már az 1980-as évek közepe óta közbenjárt azért, hogy egyezmény jöjjön létre Magyarország és az Európai Közösség között, a Nyugat-Európába, illetve az NSZK-ba irányuló magyar export megkönnyítése céljából. A nyugatnémet támogatásnak köszönhetően végül 1988 augusztusában létre is jött egy ilyen szerződés.69 A határnyitás után Bonn sokat tett azért, hogy Magyarország minél közelebb kerülhessen az egyesülő Nyugat- Európához, illetve az Európai Közösséghez. Ebben az összefüggésben mindenekelőtt azokat a nyomatékos törekvéseket kell megemlíteni, amelyek arra irányultak, hogy Magyarországot felvegyék az Európa Tanácsba, és szorosabbra fűzhesse a kapcsolatait az Európai Parlamenttel és a NATO Közgyűlésével. Az NSZK jelentős mértékben hozzájárult ahhoz a folyamathoz, amelynek során Magyarország az Európai Közösség, illetve az Európai Unió társult, később teljes jogú tagja lehetett. A bilaterális gazdasági kapcsolatokra különösen jótékony hatással voltak ebben az időszakban a Nyugat felé való nyitás érdekében kifejtett és eredményes magyar törekvések, továbbá a javuló világgazdasági folyamatok is. A külkereskedelmi forgalom tekintetében a Magyarország és az EK között 1988 augusztusában megkötött - korábban említett - egyezmény is jelentősen javított a keretfeltételeken. Ennek megfelelően a kétoldalú árucsere-forgalom teljes volumene 1988 és 1990 között ismét jelentős növekedést 36 Külügyi Szemle
