Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Schmidt-Schweiser, Andreas - Dömötörfi Tibor: A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka: a diplomáciai kapcsolatok felvételétől a határnyitásig, 1973-1989
A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka mutatott: míg 1988-ban még 5022 millió márka volt, addig 1990-ben már 5393 millió márka értéket tett ki.70 Magyarországnak azonban a különböző exportkönnyítések és a megszorító politika ellenére 1990-ben sem sikerült elérnie, hogy kereskedelmi deficitje bilaterális viszonylatban ne növekedjék: a 3099 millió márka értékű magyar importtal szemben csak 2294 millió márka értékű export állt, így a deficit 800 millió márka fölé emelkedett. A nyugatnémet tőkének a magyar gazdaság vérkeringésébe való masszív - főként vegyes vállalatok létrehozása, már meglévő vállalkozásokban való részvétel, illetve német tulajdonú cégek alapítása általi - bevonása érdekében alapvető jelentőségű volt (a magyar átalakulási folyamat pozitív pszichológiai hatása mellett) a megfelelő jogi háttér fokozatos megteremtése.71 Döntő lépés volt ebbe az irányba a német gazdasági joghoz igazodó, ún. társasági törvény elfogadása, amely 1989. január 1-jén lépett hatályba. Ezt követte többek között az „átalakulási törvény", amely az állami vállalatok és a szövetkezetek kapitalista tulajdonformába való átalakítását szolgálta, valamint a tőzsdéről szóló törvény, amely az értékpapír-kereskedést, illetve a tőzsdei tevékenységet szabályozta. A magyar gazdasági jog átalakításának propagálását szolgálta a Beck Tamás kereskedelmi miniszter által 1989 elején indított nagyszabású kampány is, amelynek keretében ötven magyar állami vállalat számára kerestek külföldi partnereket.72 Habár a gazdasági keretfeltételek akkortájt még nem voltak teljesen tisztázottak, a nyugatnémet vállalkozások részéről növekvő érdeklődés mutatkozott a magyarországi tőkebefektetések iránt. 1989 végén ezerháromszázötven külföldi érdekeltségű vállalkozást tartottak nyilván, 124,4 milliárd forint jegyzett tőkével, 1990 végén az ilyen cégek száma ötezer- hatszázkilencvenháromra emelkedett, 274,2 milliárd forintot kitevő tőkeállománnyal.73 Ez a fejlődés a következő években is növekvő ütemben folytatódott, miközben a szóban forgó vállalkozások 30 százaléka (nyugatnémet érdekeltségű volt. A pénzügyi kooperáció kérdése Bonn és Budapest között - a hatalmas magyar tőkeigény következtében - az 1987. októberi, milliárdos nagyságrendű hitel folyósítását követően is aktuális maradt. A rákövetkező két évben Magyarország nem tudott elérni további áttörést ezen a területen, mivel a bankok - tekintettel a Kelet-Közép-Euró- pában zajló kiszámíthatatlan változásokra - a hitelnyújtás vonatkozásában rendkívül tartózkodónak bizonyultak. A Magyarországon 1989 első felében tapasztalt átalakulásoknak köszönhetően a szövetségi kormány 1989 júniusának végén mindazonáltal döntést hozott arról, hogy az 1987. évi hitelkeretet további 500 millió márkával megnöveli, és ismét megújítja az erre vonatkozó garanciát. Egyidejűleg annak a lehetősége is körvonalazódott, hogy Bajorország és Baden-Württemberg tartomány kezességet vállal további 500 millió márka nagyságú hitelért.74 E lépések okait Kohl kancellár egy George Bush amerikai elnöknek írt levelében így világította meg: „Reméljük, a Magyarországnak nyújtott újabb pénzügyi segítség a jelenlegi kritikus időszakban hozzájárul ahhoz, hogy a politikai reformokat, továbbá a Nyugat felé való gazdasági 2014. tél 37
