Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Schmidt-Schweiser, Andreas - Dömötörfi Tibor: A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka: a diplomáciai kapcsolatok felvételétől a határnyitásig, 1973-1989
A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka Egyidejűleg az egyes pártokhoz kötődő nyugatnémet alapítványok is nyitni kezdtek a magyar intézmények felé, vagyis intenzívebben keresték a kétoldalú eszmecserék lehetőségét, és egyre nagyobb számban nyújtottak ösztöndíjakat. Minőségi, ugrásszerű változást jelentett az FDP-hez közel álló Friedrich Naumann Alapítvány irodájának megnyitása Budapesten, 1989 júniusában. A Magyarországon zajló pluralizálódási és demokratizálódási folyamatot támogatandó, ebben az időszakban az SPD-közeli Friedrich Ebert Alapítvány, a CDU-hoz köthető Konrad Adenauer Alapítvány, valamint a bajor Hanns Seidel Alapítvány is jelezte, hogy képviseltetni kívánja magát a magyar fővárosban. 1989 közepén a magyarországi politikai rendszerváltás új szakaszba lépett. A magyar vezetés mind párt-, mind kormányszinten döntő lépésekre szánta el magát a többpártrendszer és a parlamenti demokrácia irányába. Németh miniszterelnök a radikális fordulat jegyében alakította át a kabinetjét, a párton belüli „reformerek" lényegében megfosztották hatalmuktól a „konzervatívokat", és - az 1956-os forradalom kivégzett miniszterelnökének, Nagy Imrének a békés és szimbolikus jelentőségű újratemetésével szinte egy időben - megkezdődtek a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai is. Az események láttán 1989. június 21-én a Bundestagban képviselt valamennyi párt demonstratív módon, egyhangú nyilatkozatban szólította fel a szövetségi kormányt, hogy nyújtson a lehető legnagyobb támogatást a magyarországi politikai és gazdasági változásokhoz.60 Joggal állapíthatta meg Horváth István bonni nagykövet öt nappal később a következőket: A kétoldalú kapcsolatok minden területén meghatározó módon érvényesül a magyarországi fejlemények hatása. A politikai-gazdasági folyamatok föl- gyorsulása miatt jelentősen megnőtt a szimpátiával és támogatási készséggel párosuló érdeklődés mind kormánypárti, mind ellenzéki körökben.61 Azok a hangok, amelyek korábban szkeptikusan ítélték meg a magyarországi politikai áttörés esélyeit - ide sorolhatóak Kohl kancellárnak az 1989. április közepén, egy CDU/CSU-frakcióülés keretében elhangzott szavai is62 -, a fejlemények tükrében elhalkultak. Ugyanakkor sok nyugati politikus változatlanul osztotta azokat az aggodalmakat, amelyek szerint a magyarországi és a lengyelországi viharos gyorsaságú változások alááshatják Gorbacsov pozícióit Moszkvában.63 Magyarország területén 1989 nyarán - ismeretes módon - drámai események zajlottak, amelyek középpontjában az NDK-állampolgárok tömeges menekülésének a problémája állt. A kiváltó ok a vasfüggöny lebontása volt a magyar-osztrák határon, amiről először egy 1989. március 4-én megjelent újságcikk tett említést,64 és a munkálatait 1989 tavaszán kezdték meg.65 Az ehhez kapcsolódó események során, amelyeket ehelyütt bővebben nem tárgyalunk,66 közelebbről 1989 augusztusának elején, bizonyos zavarok támadtak Bonn és Budapest viszonyában.67 A magyar vezetés alapproblémája az volt, 2014. tél 35
