Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Schmidt-Schweiser, Andreas - Dömötörfi Tibor: A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka: a diplomáciai kapcsolatok felvételétől a határnyitásig, 1973-1989
A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka világpiaci árak kedvezőtlen alakulása és a továbbra is fennálló kereskedelmi korlátozások miatt sőt 1986-ban és 1987-ben a magyar szempontból negatív mérleg szinte drámai méretet öltött (1986: 900 millió márka; 1987: 740 millió márka). A kereskedelmi mérlegben mutatkozó hiány csak a Grósz-kormány radikális megszorító politikájának köszönhetően csökkent 1988-ban 500 millió márka alá. A vegyes vállalatok létrehozását tekintve csak a két kormány által 1986. április végén megkötött beruházásvédelmi szerződés50 után lett tapasztalható jelentősebb mértékű fellendülés. Miután már 1974-ben megalapították az első nyugatnémet-magyar vegyes vállalatot, a stagnálás hosszabb fázisa következett, azonban 1988 végére már harminckét - főleg kisebb - közös vállalkozás működött, 990 millió forintnyi nyugatnémet alaptőkével.51 Tényleges áttörésre ezen a téren mindazonáltal csak a következő időszakban, illetve az 1990-es években került sor. A cégek közötti, akkor már magas szintű kooperáció előtt a lehetőségek újabb tárházát nyitotta meg a tudományos-műszaki együttműködésről 1987 októberében megkötött egyezmény,52 amely az aláírásának napján rögtön érvénybe lépett, és az érintettek a következő években egyre nagyobb mértékben éltek is az új feltételrendszer nyújtotta előnyökkel. A pénzügyi együttműködés keretében Magyarország 1987 októberében jutott első ízben - Franz Joseph Strauß bajor miniszterelnök hatékony közvetítésével53 - nyugatnémet bankok által nyújtott jelentős, egy- milliárd márka összegű hitelhez, amelyhez, mint említettük, a bonni kormány vállalt kezességet. Ez a hitel egyrészt fontos „gyorssegély" volt a magyar gazdaság számára, másrészt viszont általa Magyarország még mélyebbre süllyedt az adósságcsapdában. A kulturális kapcsolatok terén a tárgyalt időszakban döntő áttörés ment végbe, amint már szó esett róla. Miután a magyar politika feladta a nyugatnémet kulturális központ megnyitásával szembeni sokéves ellenállását - az álláspont módosulásában kétségtelenül szerepet játszottak a változásra hajló budapesti vezetés és a reformokra képtelen kelet-berlini rezsim között növekvő feszültségek -, 1988 márciusában lehetővé vált egy ilyen intézet felállítása a magyar fővárosban, a kulturális központok kölcsönös megnyitásáról szóló megállapodás értelmében.54 A budapesti Goethe Intézet ettől kezdve kulcsszerepet töltött be a Német Szövetségi Köztársaság által képviselt nyelvi és kulturális politika közvetítésében Magyarországon, egyidejűleg megtörve az NDK évtizedes dominanciáját ezen a területen. (Két évvel később Stuttgartban megnyílt a magyar kulturális központ is.) A magyarországi német nemzetiség nyelvének és kultúrájának támogatásáról kiadott kormánynyilatkozat55 lehetőséget teremtett arra - főként 1989 után -, hogy az NSZK részéről intenzíven foglalkozzanak a magyarországi német kisebbség kultúrájának és oktatásügyének ápolásával, amely területeken korábban az NDK töltött be meghatározó szerepet. Ebben az összefüggésben különösen jelentősnek bizonyultak azok a tervek, amelyek a pécsi Lenau Ház megépítésére, kisebbségi iskolák létrehozására és berendezésére, nyugatnémet nyelvtanárok és lektorok küldésére, valamint nyelvi ösztöndíjak odaítélésére vonatkoztak. 2014. tél 33
