Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Schmidt-Schweiser, Andreas - Dömötörfi Tibor: A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka: a diplomáciai kapcsolatok felvételétől a határnyitásig, 1973-1989
A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka ellenére tovább fejlesztik. Schmidt kancellár még ennél is messzebbre ment, és kifejezte azt az óhaját, hogy mindkét fél tájékoztassa a saját szövetségeseit a másik oldal pozíciójáról, amivel azt jelezte, hogy Bonn-nak és Budapestnek egyfajta nemzetközi közvetítő szerepet kellene betöltenie. Helmut Kohl kancellár 1984 júniusában Magyarországon tett hivatalos látogatása során22 szintén központi téma volt a feszült világpolitikai helyzet, miközben kezdettől fogva világos volt, hogy a konzervatív-liberális koalíció - ellentétben az SPD-vel, amely ellenzékbe kerülése után változtatott az álláspontján - szilárdan kitart a NATO kettős határozata mellett. Az is megmutatkozott, hogy Kohl kancellárnak - Schmidttel ellentétben - nem volt olyan célja, hogy valamifajta közvetítő szerepet vállaljon Washington és Moszkva között. Hasonló álláspontot foglalt el Kádár is, egyidejűleg hangsúlyozta azonban - tekintettel a Margaret Thatcher brit és Bettino Craxi olasz kormányfővel küszöbön álló tárgyalásaira is - a dialógus jelentőségét: „Mi sem akarunk postások, tolmácsok lenni, de úgy ítéljük meg, hogy kellenek a kontaktusok, a tárgyalások."23 A mindkét fél számára különös súllyal bíró gazdasági érdekek és az e téren kialakított fejlett kapcsolatok természetesen központi szerepet játszottak az 1979 vége és 1986 eleje között folyó politikai eszmecserék során is. A megbeszélések centrumában az a kérdés állt, miként lehetne a feszült kelet-nyugati viszony és a világszerte tapasztalható gazdasági válság ellenére tovább fejleszteni a gazdasági kapcsolatokat. Ebben az összefüggésben továbbra is kulcskérdés maradt, hogy hogyan lehetne bővíteni a magyar export lehetőségeit az EGK-államok irányába. Schmidttel ellentétben Kohl kancellár nyomatékosan támogatta azt a magyar kezdeményezést, hogy egyezmény jöjjön létre Magyarország és a Közös Piac között.24 A tudományos-műszaki együttműködésre és a kulturális kapcsolatok erősítésére vonatkozóan nem történt jelentősebb előrelépés a politikai megbeszélések során, mivel Bonn csekély érdeklődést mutatott egy tudományos-technológiai egyezmény megkötése iránt, magyar részről pedig nem törekedtek olyan szerződés aláírására, amely kulturális intézetek kölcsönös felállítására vonatkozott volna. A gazdasági kapcsolatokat tekintve már 1980 májusában rögtön négy esemény jelezte a mindkét részről meglévő akaratot, hogy a viszontagságos körülmények ellenére ezen a téren haladást érjenek el. A német kancellár befolyásos tanácsadója és a Krupp Alapítvány elnöke, Berthold Beitz Lázár György miniszterelnökkel tárgyalt, Anton Jaumann bajor gazdasági miniszter Magyarországon folytatott megbeszéléseket, Otto Graf Lambsdorff szövetségi gazdasági miniszter szintén Budapestre látogatott, ahol részt vett a két ország Gazdasági, Ipari és Műszaki-együttműködési Vegyes Bizottságának soron következő ülésén. A kétoldalú erőfeszítések eredményeképpen a kereskedelem végül ebben az időszakban is fejlődést mutatott; összvolumene az 1980. évi 4013 millió márkáról 1985-re 5304 millió márkára emelkedett, ami kereken 13 százalékos növekedést jelentett.25 (Ekkor 2014. tél 27