Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI JOG - Sulyok Gábor: Szövegezési zavarok és értelmezési nehézségek a védelmi felelősség leírásában
Szövegezési zavarok és értelmezési nehézségek A záródokumentum kizárólag a kollektív intézkedések feltételeit határozza meg. Ilyen intézkedések foganatosítására akkor kerülhet sor, ha a békés eszközök elégtelenek és a nemzeti hatóságok nyilvánvalóan elmulasztják a védelmi felelősségük ellátását.36 Eme alkalmazási küszöb szövegbe foglalása kétségkívül méltányolandó lépés volt, bár a megfogalmazása nem lett kifogástalan. Úgy tűnik, a szövegezés során megfeledkeztek arról a körülményről, hogy a diplomáciai, humanitárius és egyéb békés eszközök, illetve a kollektív intézkedések között az igazi különbség a kényszerítésben, nem pedig a békés jellegben rejlik, elvégre a kollektív intézkedések némelyike szintén békés jellegű (nem erőszakos). Ekként nem teljesen helytálló, hogy a szöveg a kényszerítő eszközök alkalmazásának egyik feltételeként a békés eszközök elégtelenségét jelöli meg. A záródokumentumban tetten érhető talán legkomolyabb értelmezési nehézség a kollektív intézkedések normatív alapjának leírásából fakad. Ezeket az intézkedéseket a 139. bekezdés második mondata a Biztonsági Tanácshoz igyekszik kötni („a Biztonsági Tanács útján"). Ugyanez a mondat egyszersmind világossá teszi, hogy a védelmi felelősség nem teremt új kivételt az erőszak tilalma alól („az Alapokmánnyal [...] összhangban"), és nem követeli meg a Biztonsági Tanácstól, hogy automatikusan felhatalmazást adjon kollektív intézkedésekre, ha a békés eszközök elégtelenek, és a nemzeti hatóságok nyilvánvalóan elmulasztják megvédeni a lakosságaikat („eseti alapon").37 Ezek a fordulatok arra engednek következtetni, hogy a kollektív intézkedések jogszerűsége az Alapokmány VII. fejezetén nyugszik. Maga a tárgyalt mondat is hivatkozik erre a fejezetre, ám ezt, érdekes módon, kiragadott példaként teszi: „benne a VII. fejezettel". Ez a megoldás három különböző értelmezésnek enged teret. Mindenekelőtt értelmezhetjük a fordulatot szó szerint: a „Biztonsági Tanács útján" foganatosított kollektív intézkedéseknek összhangban kell lenniük az Alapokmánnyal és azon belül a VII. fejezettel. Ez esetben a „benne" szó pusztán a VII. fejezet és az Alapokmány közötti rész-egész viszony leírására szolgál, és a VII. fejezet a „Biztonsági Tanács útján" foganatosított kollektív intézkedések kizárólagos normatív alapjaként kerül nevesítésre. Ez a túlbonyolított utalás merőben eltér az előző mondat megfogalmazásától, mely jóval egyszerűbb és pontosabb formában hivatkozik a VI. és a VIII. fejezetre. Nehéz lenne elfogadható magyarázatot találni az eltérésre, hiszen az egy nélkülözhető elem („az Alapokmánnyal, benne") beépítésének kedvéért megtöri a szöveg koherenciáját és esztétikáját. Ha tehát ez az értelmezés a helyes, egy újabb szövegezési hibával állunk szemben. De a kérdéses fordulat más értelmet is hordozhat, mely sokkalta mélyebb a VII. fejezet és az Alapokmány közötti rész-egész viszony egyszerű leírásánál. Kifejezésre juttathatja azt is, hogy a VII. fejezet - a nevesítését indokolttá tevő fontossága ellenére - csak egyike az alapokmányi rendelkezések azon csoportjainak, melyek kiemelt jelentőséggel bírnak a „Biztonsági Tanács útján" foganatosított kollektív intézkedések terén. Ez a megközelítés azonban elkerülhetetlenül felveti a kérdést: mely alapokmányi rendelkezésekre nem hivatkozik a szöveg? 2014. ősz 135
