Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI JOG - Sulyok Gábor: Szövegezési zavarok és értelmezési nehézségek a védelmi felelősség leírásában
Sulyok Gábor Két alternatív válasz képzelhető el. Ha a VII. fejezetre a kollektív intézkedések kizárólagos normatív alapjaként tekintünk, a nem hivatkozott alapokmányi rendelkezések vélhetően közvetlen kapcsolatban állnak az ilyen intézkedésekkel, de önmagukban nem képesek megalapozni azok jogszerűségét. Ezek a rendelkezések egyfajta „holdudvart" alkotnak a VII. fejezet körül, olyan előírásokat felölelve, melyek például a szervezet céljait és elveit (I. fejezet), a Biztonsági Tanács összetételét, szavazását, eljárását, feladatait és hatáskörét (V. fejezet), illetve a regionális megállapodásokkal és szervezetekkel való együttműködést (VIII. fejezet) szabályozzák. Ez esetben felfoghatatlan, hogy a szövegezés során miért kellett egy abszolút felesleges utalást tenni a hivatkozott alapokmányi fejezettel közvetlen kapcsolatban álló rendelkezésekre, ha ez alig néhány sorral feljebb, az előző mondatban még korántsem volt elengedhetetlen. A kollektív intézkedések kényszerítő jellege erre aligha nyújt elfogadható magyarázatot. Ezt az értelmezést ezért fenntartásokkal kell kezelni. Ha azonban a VII. fejezetre nem a kollektív intézkedések kizárólagos normatív alapjaként, hanem egy példaként tekintünk, a nem hivatkozott alapokmányi rendelkezéseknek olyan tartalommal és jelleggel kell bírniuk, melyek révén képesek lehetnek az ilyen intézkedések jogszerűségének megalapozására. Kérdés, hogy találhatók-e az Alapokmányban - a VII. fejezeten kívül - olyan előírások, melyek megfelelnek e feltételnek. A válasz szükségképpen nemleges. Noha található néhány „ígéretesnek" tűnő rendelkezés, kiváltképp a 25. cikk38 és a 106. cikk,39 még a legfelületesebb elemzés is azt jelzi, hogy ezek sem kínálnak járható utat. Összességében, a kollektív intézkedések normatív alapjának leírása elhibázottnak minősíthető, mert ilyen intézkedéseket kizárólag az Alapokmány VII. fejezete alapján lehet a „Biztonsági Tanács útján" foganatosítani. Ez a megállapítás egyúttal elvezet az utolsó szövegezési zavarhoz. Mint arról már szó volt, a záródokumentum a kollektív intézkedéseket a Biztonsági Tanácshoz igyekszik kötni. Ennek hátterében nyilvánvaló megfontolások állnak: a főszerv nemzetközi béke és biztonság fenntartása terén viselt fő felelősségének megőrzése, az erőszak tilalma integritásának megóvása, a kényszerítő eszközök egyoldalú alkalmazásának megelőzése, valamint a vonakodó kormányok támogatásának elnyerése. Ám a főtitkár egy korai jelentése némiképp eltérően ábrázolja a kollektív intézkedések kezdeményezésére jogosult szervek körét. E jelentés szerint ilyen intézkedések foganatosítására a megfelelő módon felhatalmazást vagy ajánlást adhat a Biztonsági Tanács az Alapokmány VII. fejezete alapján, a Közgyűlés az „Egyesülve a békéért" határozat40 alapján, illetve egy regionális vagy szubregionális nemzetközi szervezet a Biztonsági Tanács előzetes és kifejezett felhatalmazása alapján.41 Ez a kijelentés egyaránt összeegyeztethető a nemzetközi jog megszilárdult szabályaival és elveivel, az Alapokmány rendelkezéseivel és az Egyesült Nemzetek gyakorlatával,42 sőt még a záródokumentum hátterében álló megfontolásokkal is. Mindössze a 139. bekezdés második mondatának restriktiv megfogalmazásával van ellentmondásban, mely teljességgel figyelmen kívül hagyja a 136 Külügyi Szemle
