Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI JOG - Sulyok Gábor: Szövegezési zavarok és értelmezési nehézségek a védelmi felelősség leírásában
Szövegezési zavarok és értelmezési nehézségek megoldás a védelmi felelősség célkitűzései és megfogalmazása közötti feszültség enyhítésére, és az állam területén ideiglenesen tartózkodó külföldi állampolgárok védelmének a szövegből való levezetésére. Kevésbé tűnik aggályosnak a második értelmezési nehézség, mely a lakosságok érdekében elhárítandó veszélyek listájával összefüggésben merül fel. Négy bűncselekmény és jogsértés áll a védelmi felelősség középpontjában: a népirtás, a háborús bűncselekmények, az etnikai tisztogatás és az emberiesség elleni bűncselekmények. Ez a katalógus egy szűk, de mély megközelítést14 jelez: a fogalom csak az egyetemesen elítélt, az egységesen minősített és a tömeges atrocitások legsúlyosabb formái között számon tartott események teljes felszámolását helyezi kilátásba. Bár gyakran előkerül a lista további veszélyekkel, például a természeti katasztrófákkal, az éghajlatváltozással vagy a járványokkal való kiegészítésének igénye,15 az Egyesült Nemzetek egyelőre mereven elzárkózik a bővítéstől, attól tartva, hogy az eredeti megközelítés feladása alááshatja a fogalom széleskörű elfogadottságát és hatékonyságát. E négy bűncselekmény és jogsértés közül a népirtás, a háborús bűncselekmények és az emberiesség elleni bűncselekmények tekinthetők a nemzetközi jogban megszilárdult kategóriáknak.16 Ezek részletes megismerését a tilalmukról, a megelőzésükről és a megbüntetésükről szóló dokumentumok és a nemzetközi, a hibrid és a nemzeti büntető bíróságok és törvényszékek döntéseinek tömege segíti.17 Mindezen források egyúttal arról tanúskodnak, hogy a három bűncselekmény szabályozásának fejlettsége és kiforrottsága bőven elegendő a védelmi felelősség értelmezése során jelentkező komolyabb zavarok elkerüléséhez. Ez az „etnikai tisztogatásról" már nem mondható el. Noha végigkísérte az emberi konfliktusok történetét,18 ez a visszataszító gyakorlat vagy politika nem önálló nemzetközi jogi kategória, sőt maga a kifejezés (etnicko ciscenje) is csak a 20. század végén, a délszláv válság idején vált közismertté. Meghatározása rendkívül nehéz feladat: az etnikai tisztogatás általában egy meghatározott földrajzi terület sokszínű etnikai összetételének erőszakos homogenizálására irányul, a más etnikumhoz tartozó személyek elpusztítása, kitelepítése vagy elűzése révén.19 Ezek az intézkedések gyakran a lakóhelyek, az infrastruktúra és az intézmények - különösen a szociális, a kulturális és a vallási létesítmények - megsemmisítésével járnak. Jogilag az etnikai tisztogatás számos nemzetközi bűncselekményt jelölhet, mely magában rejti a védelmi felelősség nem kívánt bővítésének kockázatát. Mintha ezt próbálná kiküszöbölni, az Egyesült Nemzetek főtitkára már a témával foglalkozó első jelentésében sietve leszögezte, hogy az „[ejtnikai tisztogatás a saját jogán nem bűncselekmény a nemzetközi jogban, ám az etnikai tisztogatás cselekményei megvalósíthatják a másik három bűncselekmény egyikét".20 Ez a felfogás megfelel az „etnikai tisztogatás" kifejezés bevett nemzetközi használatának, és a szűk, de mély megközelítés fenntartásának szándékát tükrözi. Hogy képes lesz-e ellenállni a bővítés irányába mutató törekvéseknek, azt a jövő fogja megmutatni. Lehetséges jelentéseinek nagy száma21 és csekély 2014. ősz 131
