Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET GAZDASÁG KETTŐS KÖTŐDÉSE - Kőrösi István: Kettős kötődés: Németország gazdasági helyzete, szerepe az európai integrációban és Közép-Európában, az 1990-2013-as időszakban
Körösi István Az európai stabilitási mechanizmus (European Stability Mechanism, ESM) 2012 szeptemberében lépett érvénybe, az euró-védőernyő részeként. 2013 nyaráig az EFSF-fel párhuzamosan működött, utána felváltotta azt. A GMU-val kapcsolatos költségvetési felelősségvállalásban a fiskális paktum és az ESM kiegészíti egymást. Az előbbi a hosszú távú célokat szolgálja, az utóbbi pedig a pénzügyi stabilizációt elősegítő finanszírozási támogatás eszköze, a gazdaságpolitikai feltételek, előírások betartásáért cserébe (ESM- szerződés, 13. cikkely). Az ESM leglényegesebb eszközei: a hitelek és a hitelgaranciavállalások. Az ESM-szerződést 2012 februárjában írták alá Brüsszelben, és Észtország kivételével valamennyi tagország ratifikálta. Franciaországban mindkét parlamenti kamara már 2012 februárjában megszavazta a szerződést, Németország viszont csak 2012 szeptemberében, a német alkotmánybíróságnak az euróövezeti országok pénzügyminisztereitől általuk elvárt nyilatkozatnak az aláírása után hozott pozitív döntését követően. A német igény az EU-szerződés „No bailout" klauzulájának megerősítésére vonatkozott, amely tiltja az EU és tagállamai felelősségvállalását más tagországok pénzügyi kötelezettségeiért. Az ESM jegyzett tőkéje 700 milliárd euró, de ezt szükség esetén korlátlanul emelni lehet. Németország ehhez 190,02 milliárd euróval járul hozzá, ami 27,15 százalékos részesedést jelent. Az ország számára különösen problematikus az ESM-szerződés 25. cikkelye, amely szerint abban az esetben, ha egy ország befizetőként kiesik, mert maga is segítségre szorul, annak részesedését az ESM-ben részt vevő többi országnak kell átvennie és a hiányzó tőkét befizetnie, illetve garantálnia.12 A németek jogos aggodalommal követik, hogy az Európai Központi Bank elkezdte a veszélyeztetett euróövezeti országok államkötvényeinek megvásárlását. Ezzel az EKB gyökeresen szakított azzal a korábbi, saját statútumában rögzített alapszabállyal, hogy nem vásárolhat a tagországok államkötvényeiből - azaz pontosan az ilyen kötvények közvetlen vásárlását tiltotta meg. Az új helyzetet azzal legitimálták, hogy az államkötvények vétele most sem a kibocsátó országtól közvetlenül történik, hanem közvetítéssel, az ún. másodlagos kötvénypiacon (outright monetary transactions). Németországban a pénzügyi stabilizáció érdekében az állam nettó eladósodásának korlátozását törvénybe iktatták, plafonját 2011-ben rögzítették. Az adórendszer további reformjának alapelvéül tűzték ki a teljesítménynövekedés ösztönzését. 2011-től a német költségvetést konszolidációs pályára állították, melynek eredményeként 2013-ban nullszaldós, teljesen kiegyenlített költségvetést értek el, amire 1970 óta nem volt példa. Az államadósság arányának leépítése az éves költségvetés rendbetételénél hosszabb távú és sok áldozatot igénylő feladat. A költségvetési és adósságkezelési célok megvalósítása lényegében teljesen leköti Németország pénzügyi erejét. A teljesítéshez a német államháztartás bevételi és kiadási oldalának tételeit egyaránt tartani kell, így nem marad pótlólagos pénzügyi erőforrása az EU-integráció finanszírozásának növelésére. Németország fenntartja legfőbb finanszírozói szerepét az eddigi nagyságrendben, de a támogatások bővítésére nincs 52 Külügyi Szemle
