Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET GAZDASÁG KETTŐS KÖTŐDÉSE - Kőrösi István: Kettős kötődés: Németország gazdasági helyzete, szerepe az európai integrációban és Közép-Európában, az 1990-2013-as időszakban
Kettős kötődés további mozgástere - ezzel a ténnyel az EU fejlődése, belső finanszírozása és a nemzetközi kapcsolatrendszer szempontjából, mint alapvető ténnyel, feltétlenül számolni kell. Az Európai Uniónak a 2014-2020-as időszakra vonatkozó költségvetési keretét az Európai Bizottság 2013 novemberében fogadta el, melyben 960 milliárd eurót, a tagállamok összesített bruttó nemzeti jövedelmének kereken 1 százalékát irányozta elő. A kifizetési tervben 908,4 milliárd euró szerepel. Ebből a fejlesztéspolitika szempontjából a fenntartható növekedésre, a foglalkoztatásra és a versenyképesség javítására irányuló kiadások a legfontosabbak. Ezeket áttekintve azt láthatjuk, hogy a növekedési és foglalkoztatási célra eddig az EU-költségvetés 9,2 százalékát fordították; a következő, 2014-2020-as időszakban erre, a versenyképességi céllal kiegészítve, a költségvetés 13,1 százalékát szánják, ami 125,6 milliárd eurót jelent. A fejlesztéspolitika szempontjából az oktatás-képzés és a nemzetközi szakképzési és csereprogramokra szánt összeg a jelenlegihez képest 40 százalékkal nő.13 Németország a brüsszeli költségvetés és az európai pénzügyi stabilizációs programok fő finanszírozója. Ugyanakkor, mint említettem, tőkeerejét a belső stabilitás biztosítása nagymértékben leköti, ezért további pénzügyi transzferek helyett nemzetközi partnereinek saját stabilitásorientált gazdaságpolitikája átvételét, követését ajánlja, és az EU pénzügyi fórumain a fegyelmezett, szabálykövető stratégiát szorgalmazza. Az EU-ban nem a fizető, hanem a monetáris vezető szerep megerősítésére törekszik (transzferunió helyett stabilitásorientáció). Kelet-Közép-Európa gazdasági helyzete és partneri szerepe Közép-Európát földrajzilag, geopolitikailag és gazdasági összekapcsolódás szerint különbözőképpen határozzák meg. Földrajzilag Közép-Európát Németország, Svájc, Liechtenstein, Ausztria, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország és Szlovénia alkotja. Földrajzilag definiált területe 1.036.052km2, népessége 2013-ban meghaladta a 165 millió főt: 1990 óta mintegy 7 millióval növekedett, döntően a bevándorlás révén. A gazdasági összefonódás és a kapcsolatrendszer iránya alapján Németország, Ausztria, a négy visegrádi ország és Szlovénia alkotja Közép-Európát. Közép-Európa helyzetét a rendszerváltásig hármas dezintegráció határozta meg: 1. a kelet-nyugati szétszakítottság, Kelet-Közép-Európa leszakadása a nyugat-európai fejlődési folyamatoktól; 2. a régión belüli dezintegráció, a kis KGST-gazdaságokat a Szovjetunió sugaras szerkezetben, bilaterálisán kapcsolta magához; 3. a belgazdaságot nagymértékben elszakították a külgazdaságtól, az állam külkereskedelmi monopóliuma, az állami szakosított külkereskedelmi vállalatok, a devizamonopólium és a kötött deviza- gazdálkodás révén. A negyedszázada végbement közép-európai rendszerváltás, a vasfüggöny lebontása és a német újraegyesítés egyszerre nyitotta meg a reintegrációnak és Közép-Európa regionális összekapcsolódásának fontos, nehéz és hosszú útját. 2014. tavasz 53
