Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NYUGAT-BALKÁN A FÓKUSZBAN - Szekrényes Éva: Győztesből vesztes, avagy ki nevet a végén? Választások után Koszovóban
Szekrényes Éva A harmadik parlament felállása (2007) 2007. március 26-án az ENSZ-főtitkár különmegbízottja (Martti Ahtisaari) elkészítette a Koszovó helyzetének végleges rendezésére vonatkozó javaslatát. A tervezet alapján az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) április 3-án megkezdte a tárgyalásokat Koszovó jövőbeni státuszáról.26 Azonban a BT egyes tagjai (elsősorban Oroszország) nem értettek egyet az Ahtisaari-javaslattal - ami óriási csalódottságot eredményezett Koszovóban. A tárgyalások nem haladtak jól, s a kormány helyzete is igen ingatag volt ebben az időszakban. Ezért döntöttek úgy, hogy 2007 őszén megtartják az általános választásokat. A 2006-ban elhunyt Ibrahim Rugóvá hiányát az LDK a voksolásig rendelkezésre állt rövid idő alatt nem tudta feldolgozni, ezért a választásokat - akkor már Hashim Thag vezetésével - a PDK nyerte meg. A függetlenség kikiáltásának hajnalán - mérlegelve Koszovó státuszának rendezetlenségét, továbbá figyelembe véve az ország nehéz helyzetét - a győztes PDK (37 parlamenti mandátum) és a második helyen végzett LDK (25 képviselői hely) úgy döntött, hogy a kisebbségeket is felkarolva koalíciót alakítanak; az így összeállt nagykoalíciónak sikerült stabil többséget biztosítania a parlamentben.27 A választásokon először indult Új Szövetség Koszovóért (AKR) 13 képviselőt küldhetett a Kuvendibe, míg az AAK 10 parlamenti mandátumhoz jutott. A politikai egyezség eredményeképpen Koszovó miniszterelnöke Hashim Thag (PDK), a köztársasági elnök Fatmir Sejdiu28 (LDK) lett, míg a koszovói parlament elnökévé Jakup Krasniqit választották. 2008. február 17-én, a parlament ünnepélyes ülésén kikiáltották Koszovó függetlenségét.29 A függetlenségi nyilatkozatot a parlament 109 képviselője fogadta el, a szavazáson a 11 szerb kisebbségi képviselő nem vett részt. Ezt követően az elnök, a miniszterelnök és a házelnök aláírta a „független és demokratikus állam" megalakulásáról szóló okmányt, majd bemutatták Koszovó új zászlaját. A nyilatkozattal Koszovó célja az Ahtisaari által javasolt korlátozott önálló államiság megteremtése volt, az Európai Unió által felügyelt szuverenitás formájában.30 A negyedik jogalkotási ciklus indulása (2010) Az ingatag alapokon nyugvó alkalmi nagykoalíció nem bizonyult hosszú életűnek: nem sikerült kitöltenie a teljes parlamenti ciklust, így 2010 decemberében előrehozott választásokat tartottak. Ezt indokolta a pártpolitikai ellentétek mellett az a tény is, hogy 2010. június 25-én Nairn Rrustemi és további harmincegy képviselő egy fontos kérdést terjesztett az alkotmánybíróság elé.31 Szerintük Fatmir Sejdiu súlyos alkotmánysértést követett el azzal, hogy a köztársasági elnöki tisztsége mellett megtartotta az LDK elnöki pozícióját is. Az alkotmánybírósági vizsgálat után a testület megállapította, hogy tettével Sejdiu valóban megsértette az alkotmányt. Az 70 Külügyi Szemle
