Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NYUGAT-BALKÁN A FÓKUSZBAN - Klein András: Bolgár szempontok az aktuális bolgár-macedón vitában
Klein András szembeni ellenérzés (rendszeresekké váltak a VMRO-nak a szerb telepesek ellen elkövetett atrocitásai, különösen a falvakban), számon tartották a Dél-Macedóni- ában zajló erőszakos görögösítést, egyre jobban szembesültek az albán etnikum térnyerésével, emlékeztek a törökök kegyetlenkedéseire, és három vesztes háború után immár nem bíztak a bolgár nemzetegyesítési kísérletek esélyeiben sem. • A politikai macedonizmusnak, vagyis az autonóm Macedóniának a gondolata legelőször bolgár elképzelésként jelent meg. A Bolgár Királyság és Kelet-Rumélia 1885-ös egyesítése követendő példa lett a bolgár nemzeti törekvések számára. Látva az azonnali és direkt nemzetegyesítés előtt álló geopolitikai akadályokat, illetve a nagyhatalmak ellenállását ebben a kérdésben, a bolgár elképzelések szerint először az „egy nemzet, két állam" státust kellett elérni az Oszmán Birodalom keretein belül rekedt Macedóniával kapcsolatban, amit később, egy alkalmasabb időpontban követett volna az egyesülés. Fokozatosan ezt a politikai célt tette magáévá a törököknek, majd a görögöknek és a szerbeknek ellenálló VMRO is. A két világháború között a macedón területek autonómiájának ügyét leginkább Jugoszlávia horvát és szlovén politikusai képviselték, akik Macedónia nem szerb lakosságában potenciális politikai szövetségest láttak a saját, Jugoszláviát nemzeti alapon föderalizálni akaró elképzeléseikhez. Ebben az időszakban a köztük lévő kapcsolatok elmélyedtek, különösen a horvát nacionalisták és a VMRO között. A második világháború végéig azonban egyetlen jelentős macedón autonomista elmélet sem kérdőjelezte meg a szláv etnikum bolgár jellegét. De a politikai autonómia gondolatának elterjedése óhatatlanul előkészítette a terepet a nemzeti macedonizmus későbbi sikere számára. • A nemzeti macedonizmus, vagyis az önálló macedón nemzet létének gondolata valóban korábban megjelent néhány macedón értelmiségi elképzeléseiben, ahogyan a Nagy Sándortól való eredet gondolata is feltűnt már az 1870- es években. Azonban ezek az ideák a helyi szláv lakosság körében egyáltalán nem terjedtek el, nem váltak általánosan elfogadottá a második világháború végéig. A 19. századi „nemzeti macedonisták" 1944 után váltak ünnepelt hősökké, ekkor építették fel kultuszukat, az immár kommunista Jugoszlávia macedón tagköztársaságában. • A terület sorsában meghatározóvá vált azonban a Komintern és a jugoszláv kommunisták „nemzeti macedonizmusa". A Komintern 1934-ben szögezte le a macedón, a „trák" és a „dobrudzsai" nemzet létét. Az utóbbiaké azonban később nem valósulhatott meg, ellentétben a macedónokéval. A „világforradalom" közép-európai bukása után Moszkva úgy vélte, hogy a kommunista eszme továbbterjedésének egyik legnagyobb sikerrel kecsegtető területe a Balkán lehet. Azon belül is kiemelkedő figyelem összpontosult a hagyományos „kistestvérre", Bulgáriára. A Szovjetunió számára azért is volt különösen fontos Bulgária, mert 56 Külügyi Szemle
