Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NYUGAT-BALKÁN A FÓKUSZBAN - Klein András: Bolgár szempontok az aktuális bolgár-macedón vitában
Bolgár szempontok az aktuális bolgár-macedón vitában az országnak 1919 és 1923 között baloldali agrárkormánya volt, másrészt az ottani kommunista siker megszüntette volna a fehérgárdista orosz emigráció és katonai ellenállás egyik legfontosabb hátországát. Ez az a periódus, amikor a Komintern a kommunizmus jugoszláviai megteremtése céljából felvette a kapcsolatot az ország akkor még egyetlen működő fegyveres ellenállási csoportjával, a VMRO baloldali szárnyával. Maga a nemzetközi kommunista mozgalom véleménye is változott: a macedónok bolgár jellegétől először eljutott a macedónok politikai autonómiájáig. Végül azonban Moszkvában úgy döntöttek, hogy a proletár internacionalizmust akadályozó nacionalizmusok helyett a régió gondjait az oldaná meg, ha a vitatott területek lakossága önálló nemzeti identitással rendelkezne. Ráadásul 1934-ben úgy vélték, hogy egy önálló, macedón nemzeti identitású területi egység kiváló alapja lehet egy nagyobb, az összes déli szláv nemzetet magába foglaló kommunista föderációnak. Ahogyan a történelemből tudjuk, ez az elgondolás a '40-es évek végéig foglalkoztatta Moszkvát, Belgrádot, Szófiát és Szkopjét. • A jugoszláv kommunisták részéről a macedón tagköztársaság létrehozása nyerő lépésnek bizonyult. Ennek egyik oka, hogy a kommunizmus „forradalmi gondolatai" már önmagukban is népszerűnek bizonyultak a zömében szegény, erőteljesen alsó paraszti sorban élő lakosság körében, különösen a fiatal generációk között. Az új autonóm egység lehetőséget biztosított egy új elit kialakítására és felemelkedésére is, mely az új rendszer híve lett, és a kommunisták sikerétől függött az új státusuk megőrzése. Az autonóm közigazgatási egység nemzeti alapon szintén - még a bolgár tudatú macedónok körében is - megnyugvást hozott. Ha már kénytelenek voltak átélni a nemzeti újjáegyesítéssel kapcsolatos negyedik sikertelen bolgár katonai kísérletet, legalább régi deklarált politikai céljukat, az autonómiát látták megvalósulni, mely nem hozta vissza a „gyűlölt szerb kolonia- lista korszakot" sem. A későbbiekben ezekre a folyamatokra erősített rá Jugoszlávia magasabb életszínvonala, ami az ott szegénynek számító Macedóniában is jóval magasabb volt, mint az egyre mélyebbre süllyedő kommunista Bulgáriáé, nem is beszélve a jugoszláv világútlevél vagy a viszonylagos kommunista liberalizmus nyújtotta előnyökről. Vagyis egyre kevésbé érte meg bolgárnak maradni. • Egy sajátos elem ebben a kérdésben, hogy egyes bolgár elemzők nagyon óvatosan felvetik: lehetséges, hogy a nemzeti macedonizmus elterjedésének köszönhető, hogy a terület lakossága nem szerbesedett el. Ennek a tézisnek alapjául szolgálhat az a tény, hogy a nyelvi rokonság, a szerb asszimilációs politika és az elvándorlás következtében az úgynevezett „nyugati végeken", vagyis a mai szerb-bolgár határtól Nisig terjedő szerbiai területeken, ahol valaha 120.000 bolgár tudatú lakos élthetett, a legutolsó népszámlálás során már csak 18.000 fő vallotta magát bolgárnak. 2014. ősz 57
