Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NYUGAT-BALKÁN A FÓKUSZBAN - Klein András: Bolgár szempontok az aktuális bolgár-macedón vitában
Klein András Bolgár „Macedónia-romantika" Ahogyan az előbb láttuk, a 19. és 20. századi bolgár történelem legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzése nem volt más, mint a nemzeti egyesülés Macedóniával. Ez a cél minden mást megelőzött. Ennek nem kellett volna törvényszerűen így lennie, ha figyelembe vesszük, hogy az ország végérvényesen elvesztett a San Stefanóban kötött 1878- as békemegállapodás alapján szintén Bulgáriának ítélt - jelentős bolgár etnikummal bíró - más területeket is. Ide sorolhatjuk az úgynevezett „nyugati végeket", vagyis a mai bolgár-szerb határ szerbiai oldalát, a mai Dimitrovgraddal és Boszilegraddal együtt. De ide tartozott a fehér-tengeri Trákia, továbbá Dedeagacs (Alekszandrupolisz) és Xanthi (Komotini) városa is. Azt se felejtsük el, hogy Dobrudzsa déli része 1913 és 1940 között Romániához tartozott, leszámítva azt a rövid időszakot, amikor az első világháború idején a központi hatalmak megszállták az országot - a bolgár csapatok segítségével, melyek aztán meg sem álltak a román-orosz határig. Megemlítendőek továbbá a határon túl a besszarábiai bolgárok, akik - a mai napig megőrizve bolgár identitásukat - Moldovában hatvanhétezres, Ukrajnában pedig kétszázhétezres hivatalos nemzeti kisebbségi közösséget alkotnak még 2014-ben is. (E közösségek szerepe manapság, az ukrajnai válsággal összefüggésben, nemzetközileg is felértékelődött). Macedónia „túlértékelésének" egyik nyilvánvaló oka a macedóniai emigráció szerepe a bolgár közéletben. A 19. és 20. században Bulgáriának közel 700.000 menekültet kellett befogadnia a határokon túlról. Bár a Trákiából (mind a görög, mind a török részről) érkezett menekültek száma meghaladta a Macedóniából érkezettekét, e földműves menekültek részint a Fekete-tenger hátországában, részint Felső-Trákia gazdag földjeinek vidékén telepedtek meg. A macedóniai emigránsok számára azonban új lehetőséget jelentett, hogy a bolgár fővárosnak Szófiát jelölték ki. Az új állami hivatalok, a formálódó hadsereg, a beindult új média, a főváros jellegéből adódó iparosodás adta lehetőségek és nem utolsósorban Macedónia közelsége - mindez ideálisnak bizonyult az új élet elkezdése szempontjából. Ennek következménye a macedón menekülteknek (illetve leszármazottaiknak) a számarányuknál nagyobb befolyása a bolgár központi köz- igazgatásra, a médiára és az ország életében meghatározó szerepet betöltő honvédség vezető struktúráira. Attól kezdve a bolgár közéletben a „helytelen Macedónia-politi- ka" hatalmat buktató tényezővé vált. Mindehhez párosult a Belső Macedón Forradalmi Szervezet (VMRO) politikai befolyása. A kezdetben a bolgár kormány által támogatott, majd betiltott, előbb török-, később szerbellenes fegyveres csoport néha nyílt és erőszakos politikai szerepet vállalt, máskor maffiaszerű tevékenységet folytatott Bulgáriában. Egy másik ok, hogy bár - mint már érintettük - Macedónia földrajzilag a bolgár nemzetfejlődés perifériáján található, ám a bolgár „nemzeti reneszánsz" ideológiája, a többi perifériális és „elvesztett" területtel ellentétben, olyan szimbólumokat azonosított ott, melyekért „érdemes meghalni". Maga Macedónia eredetileg egy bolgár-görög 52 Külügyi Szemle
