Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI BIZTONSÁG - Szenes Zoltán: Előre a múltba? A NATO Wales után
Előre a múltba? biztonságpolitikai hasznossága. Ha a tagországok nem elégedettek a szövetség nyújtotta garanciákkal, akkor az kikezdi a szervezet hitelességét, gyengíti elrettentő erejét. Amikor Törökország 2012-ben elégedetlen volt a NATO nyújtotta segítség gyorsaságával és nagyságával (az ígért hat légvédelmi ütegből négy lett), 2013. szeptemberben úgy döntött, hogy Kínától vásárol (nyilvánvalóan nem NATO-kompatibilis) légvédelmi rakétarendszereket. A lengyel politika és értelmiség is csalódott volt kezdetben az Egyesült Államoknak az Európát megerősítő terveivel, amíg el nem érte, hogy kétoldalú alapon „extra" megerősítéseket kapjon. Ezek a stratégiai disszonanciák jelentenek igazán veszélyt a készenléti NATO hitelességére, amit csak megfelelő katonai képességekkel lehet megelőzni. Az USA a stratégiai elrettentés (nukleáris védőernyő, ballisztikusrakéta-védelem, átfogó high-tech programok) meghatározó feladatainak magára vállalásáért cserébe azt szeretné, ha az európai tagországok maguk oldanák meg a konvencionális védelem problémáit. Ez lehet a líbiai „leading from behind" műveleti vezetési koncepció stratégiai szintre emelése, amely nagyobb játékteret és felelősséget adna az európai tagállamoknak. Az orosz fenyegetések elleni elrettentő képesség létrehozása visszavezet a múltba, hiszen a biztonságot megerősítő akcióterv eszköztára erősen hasonlít a hidegháborúban követett eljárásrendéhez. Bizonyosnak látszik, hogy a NATO hitelességét biztosító új elrettentési képesség kiépítése többletforrások bevonásával jár, hiszen a jelentős nagyságú, azonnal bevethető, modern haderő-csoportosítások állandó készenlétben tartása komoly - politikailag kevésbé látható - erőforrásokat igényel. A NATO hitelessége a jövőben nem a műveletekben alkalmazható expedíciós képességekben, hanem az országok szuverenitását védő erők felkészültségében, szükség szerinti gyors bevetésében lesz mérhető. Ne áltassuk magunkat: ez többe fog kerülni, mint ahogy sokba került a hidegháború időszakában is. A szövetség alapvető képességeinek fenntartása érdekében törekedhetünk a védelmi kiadások stratégiailag hasznosabb, koordináltabb felhasználására - mint ahogyan Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter javasolta ezt a 2014-es müncheni biztonságpolitikai konferencián54 -, de a tagországoknak az új helyzetben megnövekszik a nemzeti felelősségük is. Ez a szemléletváltozás azonban javára válhat a NATO-nak, hiszen megerősítené a washingtoni szerződés közös védelmi képességének „külön- külön és együttesen, önsegély és kölcsönös segítség" útján történő fenntartását és fejlesztését.55 Ha ez nem sikerülne, akkor teljesülhetne be a Robert Gates-i 2011-es prófécia a NATO „borús", „lehangoló" jövőjéről.56 Következtetések Nagy várakozás előzte meg a walesi csúcsot, hiszen a szövetség vezetői „fordulatot", „áttörést", a „játékszabályok megváltozását"57 várták tőle. Hasonlóképpen változást szorgalmaztak a szakértők is, s erről számos írás jelent meg a nemzetközi szakiroda- lomban.58 Ez nem új jelenség a szövetség életében, hiszen éppen az elmúlt 65 év története 2014. ősz 19
