Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI BIZTONSÁG - Szenes Zoltán: Előre a múltba? A NATO Wales után
Előre a múltba? washingtoni szerződés 5. cikke szerinti feladatai irányítására és koordinálására. Döntés született a keretnemzet-koncepció (Framework Nation Concept, FNC) elfogadásáról, amely szintén egyfajta koordinált multinacionális fejlesztésként értelmezhető. A NATO készenlétének erősítéséhez azonban nem elegendőek csak a koncepciók, szükség van a katonai költségvetések növelésére is. A védelmi tervek felülvizsgálata, új válságtervek készítése, a közös kollektív védelmi feladatokhoz való hozzájárulás a nemzetektől további erőforrásokat igényel. A NATO-tagországok 2013-ban 928,3 milliárd dollárt költöttek védelemre,25 amelyből csak az Egyesült Államok részesedése 73 százalék volt, pedig Washington is szerényebb katonai költségvetéssel számolhat már. Az európai tagországok 309,6 milliárd dollárt (ebből az új tagok 7,4 milliárdot) fordítottak katonai célokra. Ez a NATO összkiadásai 27 százalékát jelenti: 5 százalékkal kevesebbet, mint a gazdasági és pénzügyi válság előtt. Tavaly csupán négy ország (az Egyesült Államok, Észtország, Nagy-Britannia és Görögország) védelmi kiadásai haladták meg a GDP 2 százalékát. Ugyanezen időszakban Oroszország 20 százalékkal növelte a katonai kiadásait. E pénzek hatékony felhasználását nemcsak az orosz haderőreform következetes véghezvitele, hanem a Krím elfoglalása, az ukrán szeparatisták támogatása, a jelentős (30.000 fős) határ menti haderő-csoportosítás folyamatos készenlétben tartása is demonstrálja. A NATO számításai szerint az európai tagországoknak együttesen 80 milliárd eurót kellene „átforgatniuk" a katonai büdzsékbe, hogy minden ország elérje a 2002-es prágai NATO-csúcstalálkozón a GDP 2 százalékában meghatározott védelmi költségvetési szintet. Ez Európában szinte megoldhatatlan feladatnak látszik, mert a tagállamok - a gazdaság stabilizációja és növekedési pályára állítása mellett - egyre szorítóbb társadalombiztosítási problémákkal szembesülnek. Az EU Biztonsági Tanulmányok Intézete szerint „a fegyveres erők a jövőben valószínűleg csökkentések célpontjai lesznek, az öregedő lakosság, a növekvő társadalombiztosítási és egészségügyi költségek miatt".26 Az elemzés helytállóságát mutatja, hogy a csúcstalálkozón a tagországok csak ígéretet tettek a csökkenő védelmi költségvetési trend megfordítására. Azonnali, kollektív költségvetés-emelési döntés nem született, csupán csak elfogadták azt az ajánlást, mely szerint 10 éves távon közelíteni kell a (már Prágában is célul kitűzött) 2 százalékhoz, ezen belül pedig a katonai költségvetés 20 százalékát kell fejlesztésre és beszerzésre fordítani.27 Pedig a NATO vezetése és az amerikaiak nagyon szerették volna, ha rövidebb távú, azonnali emeléseket ígérő döntések születtek volna a megújított transzatlanti együttműködés jegyében.28 Csupán néhány tagállam (Lengyelország, Csehország, az Egyesült Királyság, Lettország, Norvégia, Románia) jelentette be, egyoldalúan, a védelmi költségvetés 2 százalékos szintre emelését. E tény pedig tovább erősíti a NATO azon politikai irányvonalának a helyességét, amely közös erőfeszítésekkel és új programokkal (okos védelem, az interoperabilitás javítása, készenléti akcióterv) kívánja kompenzálni a tartós forrásszűkülést. 2014. ősz 9
