Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI BIZTONSÁG - Szenes Zoltán: Előre a múltba? A NATO Wales után
Szenes Zoltán kapcsolatok további fejlesztését.3 2014. márciusig még csak azt lehetett várni, hogy a NATO „újraírja" Afganisztán utáni jövőjét, megtervezi a „műveleti NATO-ból" a „készenléti NATO-ba" vezető utat, tovább folytatja a 21. század új biztonsági kihívásai, kockázatai és fenyegetései elleni harcot. Ez a feladat könnyűnek ígérkezett, hiszen a poszt-ISAF stratégia, illetve az új képességfejlesztési programok rendszere már az előző csúcstalálkozókon (2009: Strasbourg-Kehl; 2010: Lisszabon; 2012: Chicago) kialakult. Az ukrán válság azonban teljesen megváltoztatta a walesi csúcs napirendjét, jelentőségét és jövőformáló szerepét. A Krím annektálása, Kelet-Ukrajna elszakítási kísérlete a NATO-tól határozott katonai lépéseket, a kollektív védelmet megerősítő rendszabályok bevezetését igényelte. A kiszámíthatatlan, a nyugati értékeket negligáló orosz kül- és biztonságpolitika módosította a szövetség orientációját, előtérbe helyezte a „keleti határ" védelmét. A háború Ukrajnában véglegesen hozzásegítette a NATO-t a 20 éves intenzív műveleti időszak lezárásához. Ezt fejezi ki a szövetség vezetőinek nyilatkozata is, amelyben köszönetét mondtak a szárazföldi, légi és tengeri műveletekben részt vett katonáknak a bátorságért és áldozatvállalásért.4 A kollektív védelem központba helyezése és a magukat fenyegetve érző tagországok megnyugtatása mellett a szervezetnek továbbra is figyelnie kell az új biztonsági kihívásokra, a teljes spektrumban lehetővé váló válaszadási képességekre, az ukrán válság komplex kezelésére. Mindezt pedig úgy kell a NATO-nak megoldania, hogy az intézkedései ne provokáljanak ki egy „meleg" háborút Kelet-Európábán, lehetőség szerint ne szakadjanak meg a kapcsolatok Oroszországgal, megmaradjanak a közös érdekek alapján történő együttműködés lehetőségei az Európán kívüli térségekben. A műveleti NATO kifulladása Az elmúlt években már látható volt, hogy a NATO a műveletekben elfáradt, elhasználódott. Különösen a több mint egy évtizedes afganisztáni operáció jelentett nagy terhet a szövetségeseknek: a komoly veszteségek,5 a jelentős költségek,6 a közvélemény támogatásának csökkenése7 komoly figyelmeztető jelként szolgált a szövetség számára. 2014 nyarán pedig a transzatlanti közvélemény-kutatás már egyértelműen azt mérte (az európaiak 73 százaléka, az amerikaiak 59 százaléka gondolta úgy), hogy a NATO- nak elsősorban Európa védelmére kell összpontosítania. Pedig a hidegháború utáni 24 művelet jól demonstrálta a NATO átalakulását, a műveleti jelleg kialakulását, a misszióknak a politikai döntéshozatalra, a katonai transzformációra és a partnerség fejlődésére gyakorolt hatását. Valamennyi művelet közül a legnehezebb az ISAF-misszió volt, melynek csúcspontján, 2012-ben, 130.000 fős haderőt működtetett a szövetség, 50 ország közreműködésével, beleértve a 28 NATO-tagot. A fő teher természetesen az Egyesült Államokra hárult, a tálibok elleni háborút az amerikaiak kezdték. Washington csak 2003 augusztusától tudta az atlanti szövetséget Afganisztán biztonsági és újjáépítési feladataiba bevonni. Ettől kezdve azonban az Ázsia szívében fekvő ország biztonsága 4 Külügyi Szemle
