Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - TÍZ ÉVE AZ EU-BAN - Marján Attila: A magyar EU-tagság első évtizedének néhány kiválasztott szempont alapján történő értékelése
A magyar EU-tagság árfolyamrendszernek még nem tagja, így az árfolyam-kritérium teljesüléséről természetesen nem beszélhetünk. A nominális konvergencia mellett - egyes közép-európai országokkal ellentétben - a csatlakozástól várt reálkonvergencia sem valósult meg Magyarországon: az egy főre jutó GDP alig közeledett az EU átlagos vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP- jéhez (2004-től 2008-ig 63 százalékról mindössze 67 százalékra nőtt). 2006-ig az uniós átlagot két százalékponttal meghaladó mértékű reál GDP-növekedés volt jellemző, azt követően azonban a recesszió Magyarországon az EU átlagánál is súlyosabb lett. Magyarország tehát a tíz év alatt inkább távolodott a monetáris uniótól (a 2004. évi adósságrátát leszámítva), egyik konvergenciakritériumot sem teljesítette, annak ellenére, hogy hazánk konvergenciaprogramjainak legfontosabb gazdaságpolitikai célja az volt, hogy a gazdasági teljesítmény és az életkörülmények tartósan és gyors ütemben közelítsenek az Európai Unió átlagához. Ez a trend 2014-ben megfordulni látszik, de egyelőre nehéz biztosan előre jelezni ennek a trendfordulónak a volumenét és sebességét. A stabilitási és növekedési egyezmény reformjával kapcsolatos vita során Magyar- ország kezdeményezte, hogy a tőkefedezeti nyugdíjrendszert bevezetett tagállamok esetében a túlzottdeficit-eljárás alkalmazása során vegyék figyelembe a nyugdíjpénztári befizetéseket. Magyarország azzal érvelt, hogy az öregedő társadalom egyre nagyobb nehézségeket támaszt a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával kapcsolatban, valamint hogy a tőkefedezeti alapon nyugvó nyugdíjrendszer automatikusan finanszírozza önmagát, és egy korábbi államadósságot fejez ki. Tény, hogy bár az ilyen nyugdíjreformok a költségvetési pozíció rövid távú romlásával járnak, de javítják az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát. A magyar kezdeményezésre megszületett újítás végül átmenetileg, de teret engedett a kormánynak arra, hogy a nyugdíjreformmal járó átállási költségeket levonja a túlzotthiány-eljárás során figyelembe veendő hiányból. A hiánycsökkentés mértéke a tőkefedezeti pillér létrehozását követő ötéves időszak alatt a reform éves nettó költségének 100, 80, 60, 40, majd 20 százalékát tette ki. Ez az engedmény sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy a megfelelő szintű makrokonvergencia létrejöjjön. A kormány 2004-ben az euró mihamarabbi bevezetését célozta meg, amit 2006-ig reálisnak is tartott. 2006-ban azonban egyértelművé vált, hogy az államháztartás súlyos hiánya miatt a 2010-es csatlakozás nem tartható. A 2006. évi konvergenciaprogramban már nem is szerepelt céldátum, és a kormányok azt követően sem tűztek ki konkrét időpontot. Az euró bevezetése iránti elköteleződést mutatja azonban, hogy 2007-ben a kormány létrehozta a Nemzeti Euró Koordinációs Bizottságot (NEB), amelynek feladata az euróbevezetés szervezeti kereteinek megteremtése. A NEB 2008 közepére elkészítette az euró gyakorlati bevezetéséhez szükséges feladatokat és ütemtervet összefoglaló Nemzeti átállási tervet (NAT). 2009 decemberében elkészült a terv felülvizsgált változata, ezt követően azonban a NEB nem folytatta munkáját. 2014. nyár 183
