Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - AZ ÁTALAKULÓ BRIT BELPOLITIKA - Klein Dóra: Népszavazások az Egyesült Királyságban
Népszavazások az Egyesült Királyságban Az érzelmi oldalt befolyásoló érveit a közelmúlt eseményeiből gyűjtötte össze mindkét tábor. Az „Igen" a képviselők juttatása körül kialakult 2009-es botrányra és a politikusok népszerűtlenségére hivatkozott - ez nem volt eredményes, hiszen az akkori felháborodás a népszavazás idejére csillapodott. Érveik között szerepelt még, hogy az alternatív választás révén a parlamenti képviselők keményebben dolgoznának: jobban látnák el az állampolgárok képviseletét, ha legalább a szavazatok felére lenne szükségük a pozíciójuk megszerzéséhez. A feltételezés szerint a képviselők nagyobb figyelmet fordítanának a választók igényeire, a parlamentbe jutás pedig a választók egyértelmű bizalmáról tenne tanúbizonyságot.113 A „Nem" ernyőszervezet a rendszeren belül - ritkán - előforduló torzításokat és a koalíciós kormányok valószínűségét hozta fel példaként, melyet alapvetően instabilnak tekintenek a hagyományosan egypárti kormányzáshoz szokott Egyesült Királyságban.114 További érvként szerepelt a szavazási rendszer megváltoztatásával járó költségek nagysága, ami a meglátásuk szerint elérné a 250 millió fontot, pedig azt hasznosabb célokra is felhasználhatna az ország, mint a politikusok megválasztása.115 Hogy valójában mekkora ráfordítással lehetne megvalósítani a reformot, még kérdéses volt; a becslés egyértelműen azt a célt szolgálta, hogy a választók számára megkönnyítse a mérlegelést azzal, hogy számszerűsíti a reform várható közvetlen költségeit. A felekre tehát egyaránt jellemző volt, hogy a rendszer egy-egy karakterisztikus jegye köré építették fel érvrendszerüket. A népszavazásokat megelőző időszakban a sajtó aktív volt, ugyanakkor pártatlan tájékoztatással nem szolgált, hiszen 1975-ben és 2011-ben is elfogultak voltak a lapok; a pártok szimpatizánsai ezáltal olyan tartalommal szembesültek a cikkekben, melyek a meglévő véleményüket csak megerősíteni tudta, megingatni kevésbé. 1975-ben az EK- tagságot pártoló tartalom győzedelmeskedett a kampány során, a bizonytalan szavazók többségét így az „Igen" oldalára tudták állítani. 2011-ben szintén egyértelműen volt hatása a kampánynak: azok, akiket elért a „Yes to Fairer Votes" toborzása, nagyobb valószínűséggel szavaztak igennel a népszavazáson, mint azok, akiket nem ért el ez a kampány. Ugyanez - ellenkező előjellel - kimondható a „No to AV" esetében is.116 Összességében azonban a „Nem" kampánynak sikerült több szavazót megnyernie, s a kampány során egy folyamatos átrendeződés volt megfigyelhető az alternatív választást ellenzők irányába. Ehhez hozzájárult az a tény is, hogy mindkét oldal rendkívül sok hamis és megalapozatlan érvet sorakoztatott fel, a szakértők bevonását mellőzték, így ahelyett, hogy megkönnyítették volna a szavazók számára a döntést, magukra hagyták őket. Ugyanakkor a kampány csak egy tényező a sok közül, mely befolyásolja a választók döntését; ennél nagyobb jelentősége volt például a pártosságnak, mint annak, hogy melyik kampánnyal került kapcsolatba a szavazó.117 2014. nyár 123
