Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - AZ ÁTALAKULÓ BRIT BELPOLITIKA - Klein Dóra: Népszavazások az Egyesült Királyságban
Klein Dóra Tehát az 1975-ös népszavazás idején a bizonytalan szavazók egyértelműen nagyobb arányban szembesültek a nyomtatott sajtóban a bennmaradást támogató érvekkel és nézetekkel, nagyobb volt az esélye, hogy valakit az „Igen" tábor toborzása elérjen. Szintén őket erősítette, hogy sokkal nagyobb költségvetéssel rendelkeztek, így hatékonyabban tudtak kampányolni, mint riválisaik: tizenegyszer több pénzt költöttek a kampány során, mint a „Nem" tábora, így a mindkét félnek járó állami támogatás (125.000 font) közel sem tudta kiegyenlíteni az esélyeket.92 A 2011-es népszavazás kapcsán feltételezhetjük, hogy a kampánynak nagyobb esélye volt befolyásolni a szavazókat, hiszen a lakosság körében rendkívüli alacsony volt az alternatív választási rendszerrel és a kérdéssel kapcsolatos ismeretek szintje. Ennek oka az is, hogy a népszavazás kiírásának hátterében kevésbé a közakarat, mint inkább egy szűk elit szándéka húzódott meg: a politikai körökben régóta napirenden volt a választási rendszer módosítása és a népszavazás lehetősége, a lakosság figyelmének középpontjába mégis csak a 2010-es választásokat követően került a téma. Mivel kevésbé ismert és vitatott téma volt az alternatív szavazás, a kampány kezdetén a lakosság kevés ismerettel és érdeklődéssel rendelkezett.93 Tipikusan nagyobb a szavazói magatartás volatilitása az olyan jellegű népszavazások esetében, amelyek vitája kevésbé foglalkoztatja a lakosságot, sokszor éppen azért, mert e referendumokat felsőbb körök kezdeményezik,94 ahogy 2011-ben is történt. Jellemzően ilyenkor a kampány kezdetén tapasztalható támogatás folyamatosan alábbhagy. A kampány hivatalosan 2011. február 16-án vette kezdetét,95 közel két és fél hónap állt tehát a felek rendelkezésére, hogy a szavazókat maguk mellé állítsák. A 2000-ben elfogadott PPERA a referendumok technikai lebonyolítására, a pártok regisztrációjára és finanszírozásuk nyilvántartására, a kampánykiadásokra vonatkozó szabályokat és a kampány során követendő elveket is tartalmazza.96 A törvény értelmében a választási bizottság veszi nyilvántartásba a kampányoló szervezeteket, útmutatást nyújt nekik a kampány során, és meghatározza az általuk felhasználható támogatás összegét.97 A választási bizottság hatáskörének részét képezi a közpénzekből származó támogatás összegének és felhasználási feltételeinek megállapítása, valamint a felhasználás ellenőrzése is. Az „Igen" és a „Nem" kampány is tekintélyes összegű, közel 140.000 font támogatásban részesült - a „Nem" ernyőszervezet 147.000 fonttal számolt el a kampány végén, az „Igen" csoport kicsit kevesebbet költött, 140.000 fontot. Ez kizárólag a választási bizottságon keresztül lehívható összeget jelenti, mely a kampányok főhadiszállásának létrehozására, helyiségek bérlésére és egy minimális személyzet alkalmazására volt fordítható.98 A teljes költségek ezt természetesen jóval meghaladták. Egyik csoport sem léphette túl az 5 millió fontos költségvetési limitet - a hivatalos kampányidőszak alatt ennek a közelébe sem értek. Az elszámolásban a „Yes to Fairer Votes" kampány 2,2 millió fontos költekezést vallott be, míg a „No to AV" kampány ismét több pénzből gazdálkodott: bevallása szerint 3,5 millió fontból. A tényleges költségek ennél minden 120 Külügyi Szemle
