Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - AZ ÁTALAKULÓ BRIT BELPOLITIKA - Klein Dóra: Népszavazások az Egyesült Királyságban
Népszavazások az Egyesült Királyságban bizonnyal magasabbak voltak, hiszen e két érték kifejezetten a hivatalos kampány idejére értendő. A „Nem" legnagyvonalúbb támogatója maga a Konzervatív Párt volt, a másik oldalon az Electoral Reform Society-t és a Joseph Rowntree Reform Trustot tüntették fel gáláns donorként.99 A Konzervatív Párt nemcsak adományozóként jelent meg, hanem mint kampányoló fél is. A 2000-es törvény értelmében a regisztráló parlamenti pártok kampányköltségeit a megelőző parlamenti választásokon szerzett szavazatok függvényében határozzák meg. A konzervatívok a szavazatok több mint 30 százalékát szerezték meg 2010-ben, így regisztrált kampányolóként a legmagasabb limit vonatkozott rájuk: 5 millió fontot költhettek. Őket követték a szintén regisztrált liberális demokraták, akiknek az előző évi szavazatok több mint 20 százalékával 4 millió fontos limitet határoztak meg.100 A választási bizottság - mint azt a „Politikai ismeretek" részben kifejtettem - nemcsak felügyelte és irányította a folyamatot, hanem abban maga is aktívan részt vett (pl. tájékoztató kiadvány készítése). De egyéb csatornákon is közvetítette pártatlan tájékoztatását - televízióban, rádióban és online felületen is. Kampányköltsége még így is elmaradt a két nagy ernyőszervezetétől: körülbelül feleannyi lett, mint azoké.101 A politikai pártokról, választásokról és népszavazásokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően, a feleknek egyenlő lehetőséget biztosítva elkészült a két tábor televízióba szánt adása is. Ezeket az előírások szerint néhány kijelölt adó volt köteles műsorra tűzni. A műsoridőért a kampánycsoportoknak nem kellett fizetniük, ugyanakkor az adók meghatározhatták a kampányanyag hosszúságát. Öt televízió csatorna (BBC, ITV, Channel 4, S4C és Channel 5), valamint három független nemzeti rádióadó (talkSPORT, Classic FM és Absolute Radio) volt felelős a kampányanyagok közvetítéséért, egyszer a kampány elején és egyszer a szavazást megelőző napokban. Mindkét alkalommal a „Nem" kampányfilmjét vetítették először az adók (április 11-én és május 2-án); az „Igen" filmje másnap került adásba.102 Egy panelfelmérés eredményei szerint az „Igen" háromperces első filmjét a megkérdezettek 38 százaléka látta, a kicsit rövidebb másodikét pedig 25 százalék. A „Nem" csoport első, négyperces anyagát ezzel szemben 31 százalék nézte meg, az ellenfélével hosszúságú másodikat pedig szintén 25 százalék.103 A nézettségi adatok nem tűnnek magasnak, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a kampányanyag ingyenes sugárzása összesen két műsorsávra vonatkozott, és csak néhány adó tűzte műsorra őket. A választók megnyerésére a kiadványokon, weblapokon és televíziós reklámokon túl maguknak a politikusoknak a megszólaltatása is hatásos eszköz lehet. Ezt illetően eltérő állásponton volt a két kampány:104 a „No to AV" munkáspárti és konzervatív politikusokat egyaránt igyekezett szerepeltetni, mi több, szerették volna, ha David Cameron is markánsabban mellettük foglal állást. Erre a kampány végéig kellett várniuk, mert bár a miniszterelnök kezdettől fogva ellenezte az alternatív választási rendszert, a liberális demokratákkal kötött koalíció stabilitása érdekében nem támadta 2014. nyár 121
