Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - AZ ÁTALAKULÓ BRIT BELPOLITIKA - Klein Dóra: Népszavazások az Egyesült Királyságban
Népszavazások az Egyesült Királyságban belül több országos és regionális választást is tartottak akkoriban, melyek finanszírozásában szintén részt vettek. A szakszervezetek közül csupán négy tudott 1000 fontot meghaladó támogatást biztosítani az NRC vagy a „Get Britain out" kampánynak.86 Belpolitikai és gazdasági aggályok szintén meghúzódtak a fojtott kampány hátterében. A kedvezőtlen gazdasági helyzet, mely nemcsak az országot, de a világgazdaságot is sújtotta, elsőbbséget élvezett a megoldandó problémák sorában, így az EK ismét so- kadrangú kérdéssé redukálódott. Ehhez kapcsolható, hogy a Szakszervezeti Tanácsnak - bár nem értett egyet a munkáspárti kormánnyal - sokkal fontosabb volt a stabil belpolitikai környezet. Rossznyelvek szerint Jack Jones, a TGWU vezetője és Wilson miniszterelnök titkos megállapodást is kötött arról, hogy visszafogják a kampány aktivitását.87 A tagság mellett vagy ellen szóló érvek természetesen nem csak a szakszervezeteken keresztül érték el a választókat. A pártok és mozgalmak a televízióban és a nyomtatott sajtóban is közvetíthették nézeteiket. A televíziónak - az ott érvényben lévő függetlenségi elvárás miatt - a kampány kimenetelére gyakorolt közvetlen hatása nehezen mérhető, befolyása minden bizonnyal minimális. Alighanem inkább annak van jelentősége, hogy a különböző híradásokban hogyan közvetítik a kulcsszereplők megnyilvánulásait és a kampányhoz kapcsolódó eseményeket. Sokkal inkább nyomon követhető azonban a kampányhatás a nyomtatott sajtón keresztül, amely a vita elsődleges fórumának tekinthető.88 Az 1975-ös referendumról részletesebb tudósítást kapott a publikum a sajtó hasábjain, mint a 2011-esről. Colin Seymour-Ure szerint az általa vizsgált nyolc lapban az 1975- ös népszavazást közvetlen megelőző négy hétben a vezércikkek 18 százaléka (33 cikk) foglalkozott a népszavazással. Alan Renwick és Michael Lamb eredményei szerint az alternatív választási rendszerről szóló 2011-es népszavazás előtt mindössze kilenc vezércikk (5 százalék) foglalkozott a kérdéssel.89 A szerzőpáros az összehasonlítást elvégezte a The Times archívuma alapján is, melyben a korábbi népszavazás idejéről származó cikkek szintén fellelhetők voltak. A két esemény tudósítása közötti különbség itt még nagyobb: az említett időszakokra vonatkozóan a releváns cikkek száma 1975-ben még 336 volt, 2011-ben pedig csak 45.90 Annak ellenére tehát, hogy az EK-val kapcsolatos ügyek nem tartoznak a nagy érdeklődést kiváltó témák közé, az 1975-ös népszavazást megelőző hetekben mégis hangsúlyosabban foglalkozott vele a sajtó, mint a szintén régóta a napirenden szereplő alternatív választás kérdésével. A sajtóban megjelenő szándékos félreinformálás vagy hamis állítások közlése 1975- ben nem volt jellemző. Seymour-Ure a legszembeötlőbb furcsaságként az EK-tagság kérdésében leginkább elfogult Daily Mirror által alkalmazott vizuális megjelenítést emelte ki, pontosabban a gyermekek szerepeltetését.91 A népszavazás napján és néhány lapszámmal korábban az újságban közölt EK-párti cikkek mellé gyermekeket ábrázoló képeket csatoltak; ezek célja pusztán az volt, hogy a szavazók érzelmeire hassanak, érdemben nem kapcsolódtak az írásokhoz. 2014. nyár 119
