Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - NAGY-BRITANNIA ÉS AZ EU - Somai Miklós: A britek és az EU közös költségvetése - különös tekintettel a rebate-re
Somai Miklós Mivel a britek számára a - mind a befizetési, mind pedig a kifizetési oldalon kialakult helyzet által létrehozott - költségvetési egyensúlytalanság még mindig nem érte el azt a szintet, hogy a dinamikus fékek rendszere működésbe lépjen, az 1979 tavaszán kormányfői pozícióba jutott Margaret Thatcher és kabinetje az addiginál megbízhatóbb és tartósabb megoldást keresett. Az energikus konzervatív párti kormányfő már fél évvel a beiktatása után, az 1979. novemberi dublini csúcsértekezleten elérte, hogy ismét napirendre tűzzék a brit túlfizetés kérdését. Mivel az általános érvényű korrekciós mechanizmus a gyakorlatban semmire sem volt jó, most már olyan rendszer kidolgozását javasolták, amely kifejezetten a brit problémára kínál megoldást. A Bizottság által kidolgozott javaslatot végül a Tanács 1980. május 30-án hagyta jóvá. Az egyezség lényege az volt, hogy a Bizottság megbecsülte az adott (t.) évi brit túlfizetés várható mértékét, és a következő (t+1.) évben a kétharmadának megfelelő mértékben növelték az Egyesült Királyságnak kiutalandó közösségi források összegét. Természetesen a becslés és a valóság eltérhetett, ezért a megállapodás részletes előírásokat tartalmazott arra vonatkozóan, hogy az eltérés mértékétől függően hogyan oszlik meg a finanszírozás az EGK és az Egyesült Királyság között. Az egyezség eredetileg 1980-ra és 1981-re tartalmazott konkrét értékeket, de a szöveg azt is világossá tette, hogy a lefektetett módszer alapján a pénzügyi mechanizmus hatálya 1982 végéig automatikusan meghosszabbodik.18 Az 1983-as évre alkalmazandó brit kompenzációról az 1983. júniusi, stuttgarti csúcsértekezleten döntöttek.19 A britekre „kihegyezett" módszer tehát megvolt. Most már csak azt kellett elérni, hogy a kompenzációt ne évenkénti egyezkedéssel és rendelkezéssel kaphassa meg az Egyesült Királyság, hanem valamilyen stabil, állandó jellegű megoldás alapján. Az áttörést végül az Európai Tanács 1984. júniusi, fontainebleau-i csúcsértekezlete hozta meg. A brit korrekciós mechanizmus Az Egyesült Királyságnak 1984 óta járó évenkénti költségvetési visszatérítések jogi alapja, illetve annak lényege, a fontainebleau-i csúcsról kiadott ún. „elnökségi következtetésekből" kiolvasható.20 A dokumentum megállapítja, hogy bár a közös költség- vetés tekintetében mutatkozó egyensúlytalanságokat elsősorban a kiadási oldalon kell orvosolni, „mindazonáltal... ha bármely tagországra a relatív prosperitásához képest túlzott költségvetési teher hárul, a megfelelő időben kiigazításban részesülhet".21 A kiigazítás alapja az a különbség, mely egyrészt az adott országnak az áfaalapú befizetésekből, másrészt a büdzsé tagországokra felosztható kifizetéseiből való részesedése között fennáll.22 Ami mármost a briteket illeti (dokumentum 2. cikkely), az 1984-es évre egymilliárd ECU-s átalányösszeget kaptak, 1985-től kezdődően pedig az említett különbség 66 százalékára lettek jogosultak. Ez a bizonyos 66 százalék a brit visszatérítés, korrekció, avagy ismertebb nevén: a rebate. 82 Külügyi Szemle
