Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - NAGY-BRITANNIA ÉS AZ EU - Gálik Zoltán: Se veled, se nélküled - Az Egyesült Királyság és az Európai Unió viharos évei
Gálik Zoltán valósítana meg, de vannak olyan tagállamok, amelyekkel e területen nehéz lesz alkut kötni. Elképzelhető, hogy a szerződés módosítása során néhány helyen a jogi kötelezettségeket lazítanák, és az Egyesült Királyság a kiegészítő jegyzőkönyvben jelezné a távolmaradás szándékát. A brit kormánynak egyszerre kell hatékony tárgyalásokat folytatnia a nemzetállamokkal (ahol nem elég a többség megnyerése, hanem mindenkinek támogatnia kell a javaslatokat) és az Európai Unió intézményeivel. Az Európai Parlamentben a néppártiak és a szocialisták kritikus szemmel figyelik az integráció lazításának kezdeményezését. Az európai parlamenti választások után a harmadik legnagyobb csoportként létrejött Európai Konzervatívok és Reformisták még az euroszkeptikus és a szélsőséges csoportokkal együtt sem lenne elegendő a többség kialakítására. A tárgyalási folyamat végén az Egyesült Királyságnak meg kell győznie az Európai Tanács tagjait is a támogatásról, márpedig Francois Hollandé eddig nem viszonyult pozitívan a brit kezdeményezésekhez. Az Európai Bizottság - Jean-Claude Juncker vezetésével - nem könnyíti meg a britek dolgát, hiszen az egyoldalú módosítások támogatása helyett várhatóan a kemény kompromisszumos megoldásokat helyezi előtérbe. A szerződésmódosítás másik, valószínűbb módja, hogy a javaslatokat az Európai Unió gazdasági kormányzási rendszerét illető módosításokkal együtt fogják kidolgozni. Az ez utóbbira vonatkozó kötelmek is csak részben, vagy egyáltalán nem vonatkoznának az Egyesült Királyságra. Amennyiben ez a forgatókönyv valósul meg, akkor számolni kell a folyamat elhúzódásának lehetőségével, hiszen az elmúlt évek során létrehozott változtatások (pl. a fiskális paktum) beemelése a szerződésbe, valamint az új elemek kidolgozása (pl. a fiskális unió elemeinek kibővítése) a tagállamokat hosszas alkudozásra késztetheti. Az elmúlt két évtized ratifikációs folyamatának (maastrichti, amszterdami, nizzai, alkotmányos és lisszaboni szerződés) nehézségei alapján korántsem biztos, hogy a szerződések tagállami megerősítése egyszerű lesz. Írországban és az Egyesült Királyságban kötelező népszavazást tartani, de az euroszkeptikus politikai erők támogatásának megnövekedésével nem zárható ki, hogy a kormányok más országokban is népszavazás kiírását kezdeményezik majd. Amennyiben David Cameron abszolút többséget szerezve megnyeri a jövő évi választásokat, és sikerül törvényt alkotni egy 2017-es népszavazásról, kérdés, hogy az Európai Unióban a kompetenciák újraelosztásáról szóló tárgyalási folyamat és a gazdasági kormányzás elmélyítéséről folyó tárgyalások befejeződnek-e. Ha a tárgyalási kezdeményezés sikertelen lenne, és a tagállamok elutasítanák a brit javaslatot, népszavazást lehet kiírni a jelenlegi tagsági feltételekről. Amennyiben a brit javaslatokat elvileg elfogadnák a tagállamok, de a szerződésmódosítás a ratifikációkkal elhúzódna, nem lenne miről népszavazást tartani, hiszen az a helyzet adódhatna elő, hogy az azon elfogadott szerződésmódosítást a tagállamok valamelyike (vagy többen) elutasítaná(k). Az Európai Unió számára is nehézségeket okozna, ha a brit népszavazás elutasító eredménye 64 Külügyi Szemle
