Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA, BRIT IDENTITÁS - Egedy Gergely: Anglia az Egyesült Királyságban: az angol identitás és az "angolkérdés"
Egedy Gergely részt.27 A kompromisszumkeresés jegyében fogant elképzelés a végső szavazásból a nem-angol képviselőket sem zárta volna ki. Ehhez módosító javaslatként az egykori tory miniszter, Malcolm Rifkind egy olyan megoldást indítványozott, hogy - a skót és a walesi „nagybizottságok" mintájára (amelyek az összes skót, illetve walesi képviselőt magukban foglalják) - állítsanak fel egy angol „nagybizottságot (English Grand Committee), amely kizárólagos illetékességgel rendelkezne az angol törvények ügyében.28 Az Alsóház elnökét (Speaker of the House of Commons) illetné meg az a jog, hogy eldöntse, mely javaslatok tartoznának e körbe. A Munkáspárt az effajta elképzeléseket az unióra nézve fenyegetőnek minősítette, és határozottan elutasította. Választási ígéretükkel összhangban a 2010 májusában kormányra került konzervatívok nem „ejtették" ezt az ügyet, és a liberális demokratákkal olyan koalíciós szerződést kötöttek, amely egy új bizottságot állított fel az „angolkérdés" megvizsgálására. A Sir William McKay elnöklete alatt tevékenykedő hatfős testület (Commission on the Consequences of Devolution for the House of Commons) 2013 márciusára készítette el a jelentését, arra az álláspontra helyezkedve, hogy „nélkülözhetetlen" („essential") az aszimmetrikus devolúcióval kapcsolatos angol aggályok figyelembevétele. Ennek fényében a bizottság azt javasolta, a közvélemény-kutatásokra is hivatkozva, hogy „alapesetben" („normally") az Angliára vonatkozó döntések csak az angol képviselők többségének az egyetértésével legyenek elfogadhatók.29 Ennek az elvnek a konkrét megvalósítását illetően több megoldás is felmerült, egyebek között az angol képviselők szavazatainak duplán számolása és a devolúcióban részesült országrészek képviselői helyeinek jelentős csökkentése. A kormányban is részt vevő neves konzervatív gondolkodó, Oliver Letwin azzal a javaslattal élt, hogy az Angliát érintő törvények esetében a parlamenti vitában egy „negyedik olvasat" („fourth reading") is legyen, s ebben csak az angol képviselők szavazhassanak.30 A koalíciós kormány azonban egyelőre még egyik megoldás mellett sem kötelezte el magát; úgy tűnik, a skót függetlenségi referendum előtt óvakodik a határozott lépésektől. Néhány alapelvet viszont leszögezett a McKay-bizottság: közöttük szerepel az, hogy a devolúció visszavonása nem kerülhet szóba, a jelenlegi helyzet hosszú távú fenntartása viszont kockázatos.31 Az „angol szavazatok az angol törvényekről" elve az első rátekintésre logikusnak tűnik, valójában azonban súlyos gyakorlati nehézségekbe ütközik a megvalósítása. Először is: hogyan lehet meghatározni, melyek a kizárólag Angliát érintő ügyek és törvények? 1707 óta Anglia és Skócia oly sok szállal szövődött össze, hogy az effajta elhatárolás felettébb problematikus. Ez ráadásul - Hazell szavaival - „a parlamenti képviselők két kategóriáját teremtené meg" (vagyis a britet és az angolt), ami nyilvánvalóan ellentmond annak a régi alkotmányos alapelvnek, miszerint minden képviselő minden ügyhöz hozzászólhat és szavazhat.32 Azt a felvetést pedig, hogy számottevően csökkentik a westminsteri parlamentben helyet foglaló skót képviselők számát, Skócia aligha fogadná el, hiszen ebben az esetben a Skóciát is érintő közös ügyekben sem tudná megfelelően hallatni a hangját. 40 Külügyi Szemle
