Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA, BRIT IDENTITÁS - Egedy Gergely: Anglia az Egyesült Királyságban: az angol identitás és az "angolkérdés"
Anglia az Egyesült Királyságban Angol parlament Egy külön angol parlament legalább részben kiiktathatná a fentebbi megoldás kritikus pontjait, de ténylegesen talán még több problémát vetne fel, mint amennyit megoldana. Ezzel magyarázható, hogy ennek az opciónak jóval kisebb a támogatottsága, mint az előbbinek, noha kétségtelen, hogy 1998-ban elindult egy mozgalom, „Kampány az angol parlamentért" (Campaign for the English Parliament) néven. Teresa Gorman konzervatív képviselő 1999-ben törvényjavaslatot is kezdeményezett az Alsóházban annak érdekében, hogy írjanak ki népszavazást a külön angol parlament felállításáról.33 Bár konzervatív berkekben az ötlettel sokan szimpatizáltak, s néhány befolyásos tory politikus, köztük David Davies (Cameron riválisa a 2005-ös pártelnöki választáson) is támogatta az elképzelést, a pártvezetők többsége, józan óvatosságot tanúsítva, nem kívánta e radikális lépést felkarolni. Ez még az „angol szavazatok az angol törvényekről" elvét szolgáló elképzeléseknél is mélyebben érintené a szigetország közjogi berendezkedését, azt gyakorlatilag a négy államalkotó nemzet föderációjává változtatva. Joggal utal több kutató is arra, hogy egy olyan föderáció működése igencsak problematikus lehet, ahol az egyik egység aránytalanul nagyobb a többinél - Anglia a brit népesség 85 százalékát tömöríti. Az angol parlament „súlya" szinte agyonnyomná a többiét. Ezt a megoldást a McKay-bizottságnak a már tárgyalt jelentése sem tekinti járható útnak.34 Az angol választópolgárok körében az angol parlament támogatottsága eddig nem érte el a 20 százalékot, bár az angol-skót viszony kiéleződése ezen változtathat a jövőben. Anglia teljes függetlensége E megoldás kétségkívül abszurdnak hat - s annak is tartható. Mégsem pusztán elvi lehetőségről van szó, hiszen e gondolatnak is vannak szószólói. S nem pusztán az alábbiakban még említendő, minimális támogatottságú pártokra gondolok. Ezen elképzelés hívei közé sorolható, többek között, az „angolkérdés" exponálásának ismert képviselője, az angol identitás felkarolását középpontba állító Simon Heffer is, akinek a munkájával az alábbiakban még foglalkozunk. A pártpolitikai dimenzió Előbb azonban néhány szót a pártpolitikai vetületről. A fentiekben láttuk, hogy az „angolkérdés" ügyét elsősorban a Konzervatív Párt karolta fel - s ez természetesen nem véletlen. A Konzervatív Párt ugyanis gyakorlatilag „angol párttá" vált: 1997-ben, az Új Munkáspárt „földcsuszamlásszerű" győzelmekor a toryk már egyetlen mandátumot sem szereztek sem Skóciában, sem Walesben. Még 2010-ben is, amikor ismét kormányra 2014. nyár 41
