Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA, BRIT IDENTITÁS - Egedy Gergely: Anglia az Egyesült Királyságban: az angol identitás és az "angolkérdés"
Anglia az Egyesült Királyságban Az ekként értelmezett „angolkérdés" megoldásának, amint azt a témakör neves kutatója, Robert Hazell hangsúlyozza, elvi síkon három lehetséges megoldása van. Az egyik az, hogy az Angliát érintő törvényekről csak az angolok szavazhassanak („English votes on English laws"); a másik egy önálló angol parlament megteremtése; a harmadik, a legradikálisabb pedig Anglia függetlenségének a deklarálása.22 A brit politikában, eltérő támogatottsággal ugyan, mind a három opció meg is fogalmazódott. Angol szavazatok az angol törvényekről Ez az elképzelés látszólag ésszerű és méltányos megoldást kínál arra a dilemmára, amelyet a brit belpolitikában és a szakirodalomban egyaránt „West Lothian Question"- ként („Nyugat-Lothian kérdéseként") emlegetnek. Tam Dalyell, a skóciai West Lothian választókerület munkáspárti képviselője volt az, aki a Kilbrandon-bizottság devolúciós elképzeléseinek parlamenti vitájában, a hatalomátruházást ellenezve, 1977-ben elsőként vetette fel, hogy vajon méltányos-e az, hogy a skót és a walesi képviselők olyan ügyekben is szavazhatnak, amelyek kizárólag Angliát érintik. (Egy példa: 2004-ban a skóciai szavazatokra támaszkodó Munkáspárt keresztülvitte a parlamentben a felsőoktatási tandíjak emelését - ami kizárólag Angliára vonatkozott, Skóciára nem.) Az „angol szavazatok az angol törvényekről" elve tehát azt az ígéretet hordozza magában, hogy a westminsteri parlament egyúttal egy kifejezetten angol parlamentként is működhet. Ennek az elképzelésnek - a radikálisabb megoldási javaslatokkal ellentétben - a politikai elit és a választópolgárok körében egyaránt viszonylag jelentős támogatottsága van: a közvélemény-kutatások tanúsága szerint az angolok több mint fele gondolja úgy, hogy 1997 óta a skót képviselőknek nem szabadna beleszólniuk az ő ügyeikbe.23 1999 júliusában az akkor William Hague által vezetett Konzervatív Párt (Conservative and Unionist Party) ezt az opciót jelölte meg a West Lothian Question kívánatos megoldásaként.24 Hague kijelentette: „Az angol képviselőknek kizárólagos beleszólási joggal kell rendelkezniük az Angliát érintő törvényeket illetően... Az emberek egyre jobban fognak neheztelni azért, hogy Angliáról az Egyesült Királyság más részeiből származó képviselők hoznak döntéseket, miközben az angolok nem szólhatnak bele abba, hogy másutt mi történik."25 Ez az állásfoglalás része volt a toryk 2001-es választási programjának, és a 2005-ös választási manifesztum is tartalmazta. Ezt a megoldást karolta fel az egyébként szilárdan „unionista" meggyőződésű David Cameron is, miután a Konzervatív Párt elnökévé választották 2005-ben.26 A részletek kidolgozásával egy bizottságot (Democracy Taskforce) bízott meg, Kenneth Clarke vezetésével. Ez 2008-ra elkészített jelentésében azt indítványozta, hogy módosítsák a házszabályt, oly módon, hogy az Angliára vonatkozó törvényjavaslatok megtárgyalásának bizottsági szakaszában (committee stage) - vagyis abban a fázisban, amelyben az érdemi-szakmai vita zajlik - csak az angliai választókerületek képviselői vehessenek 2014. nyár 39
