Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA, BRIT IDENTITÁS - Magyarics Tamás: Brit kül- és biztonságpolitikai dilemmák a 21. század elején
Brit kül- és biztonságpolitikai dilemmák immár elektronikus - sajtóban a Financial Times és a The Economist még mindig a mércét jelenti a tőkeerősebb, de szakmailag többnyire alacsonyabb fokon álló külföldi vetély- társak számára. A fent vázlatosan leírt lehetőségekkel nem csupán élhet az Egyesült Királyság, hanem élnie is kell - szögezi le a 2010. októberben kiadott nemzetbiztonsági stratégia (A Strong Britain in an Age of Uncertainty: The National Security Strategy). Az előszót író David Cameron és Nick Clegg a brit érdekeket nemzetközi téren a törvény uralmában, a demokráciában, a szólás- szabadságban, a toleranciában és az emberi jogok érvényesülésében látja, és ezeket az értékeket és érdekeket szövetségi hálózatokon keresztül tartja megvalósíthatónak, mindenekelőtt az Egyesült Államokkal, valamint az EU és a NATO tagjaként.11 A dokumentum maga az Egyesült Királyság stratégiai helyzetét alapvetően meghatározó nemzetközi tényezőket az alábbiak szerint azonosítja: a nemzetközi terrorizmus és azon belül az al-Káida jelenti az országra leselkedő legnagyobb fenyegetést. Prominens helyen szerepelnek még a veszélyek rangsorában: az esetleges közel-keleti nukleáris proliferáció, a gazdasági kémkedés, az Eszak-Irországhoz köthető - még mindig létező - terrorista szervezetek vagy azok maradványai, a jelentősebb természeti katasztrófák, a világgazdaságban végbemenő változások, a kölcsönös függőség magas foka, egyes feltörekvő nemzetek nem megfelelő „bekötöttsége" a multilaterális szervezetekbe, Kína és néhány más feltörekvő hatalom „helykeresése" a nemzetközi rendben, a Nagy-Britannia által vallott értékekkel szemben fellépő ideológiák, valamint a klímaváltozás, a demográfiai trendek, a környezetrombolás, stb.12 Az Egyesült Királyság-Egyesült Allamok-Enrópa-háromszög „Erős Európában és az erős Egyesült Államokkal. Nincs választási lehetőség a kettő között. Ha az egyikkel szorosabb kapcsolatban vagyunk, akkor az azt jelenti, hogy a másikkal is.... A híd vagyunk az Egyesült Államok és Európa között" - jelentette ki Tony Blair 1997. november 10-én. Egy korábbi washingtoni brit nagykövet, Lord Robin William Renwick pedig úgy vélte, hogy „Nagy-Britannia olyan mértékben van befolyással az amerikai politikára, amilyen mértékben hatalommal és befolyással rendelkezik a világ különböző pontjain.... [A] konzultáció ára a jelenlét és a [világ ügyeiben való] részvétel."13 Ugyanakkor Robin Niblett kétségbe vonja a korábban évtizedekig - esetenként inkább csak megszokásból vagy hagyományból - emlegetett ún. különleges kapcsolat létezését. Érvelése szerint az Obama-adminisztráció Ázsia felé fordulása {„pivot to Asia") következtében az amerikai-brit kapcsolat stratégiai szinten leértékelődött, és a „speciális kapcsolat" vagy annak maradványai mindössze taktikai szinten vannak jelen, így a katonai együttműködésben vagy a hírszerzésben.14 Meg kell azonban jegyezni, hogy az Egyesült Államok érdeklődési körének változása az amerikai-brit katonai együttműködést is gyengítheti, hiszen „Szueztől keletre" az Egyesült Királyság az 1960-as években végrehajtott stratégiai fordulat óta nem túl sok katonai képességgel rendelkezik. 2014. nyár 19
