Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS SVÁJC KONFLIKTUSA - Kiss J. László: Népszavazás után, népszavazás előtt - Svájc és az EU konfliktusa
Népszavazás után, népszavazás előtt Energia- és közlekedéspolitika Svájc és az EU kapcsolataiban Sokak számára a svájci népszavazás paradoxonja, hogy Bern ezzel a döntéssel nem szabadabbá, hanem még inkább függővé tette magát az EU-tól. Nyilvánvaló a kérdés: vajon a kialakult konfliktusban Svájc többet veszíthet-e, mint az EU? Vajon Brüsszel ténylegesen kihasználhatja-e a tárgyalásokon a károkozás aszimmetriájából származó előnyeit? Az EU és Svájc viszonyában a komplex interdependencia elmélete kínálhat elméleti fogódzót.18 E szerint nem annyira és nem kizárólagosan a puszta nagyságrendek ösz- szehasonlítása és a klasszikus hatalompolitikai eszközök alkalmazhatósága kínálhat kiindulópontot, hanem inkább a különböző politikai, gazdasági, kereskedelmi, biztonsági stb. részterületeken a szimmetrikus (egyenlő) vagy aszimmetrikus (egyenlőtlen) költségmegoszlás vizsgálata. Ilyen módon sokkal inkább képesek vagyunk arra, hogy konfliktus esetén Svájc és az uniós térség összefonódásából származó szimmetrikus és aszimmetrikus függési viszonyokat és az azokkal együtt járó költséghatásokat elemezzük. Az egyik tanulságos, illusztrációként szolgáló példa az energiabiztonság kérdése. Az Európai Unió és Svájc között napirenden van egy olyan áramegyezmény megkötése, amely az utóbbinak az európai energiapiacba történő integrálását segítené elő. Egy ilyen áramegyezményben a hálózatokhoz történő szabad hozzáférés jogi biztosításáról és a tranzithálózat ellentételezésének szabályozásáról van szó. A svájci népszavazást követően Günter Oettinger biztos szóvivője útján úgy nyilatkozott, hogy az Unió leállíthatja a már több éve tartó tárgyalásokat. Vajon tényleges és hosszú távú opció lehet-e, ha az EU a kedvezőtlen referendumra adott válaszként a helvét állam energiapolitikai elszigetelésére törekszik? Az áramellátás biztonsága tekintetében valójában a függés és az azzal együtt járó költséghatások korántsem egyirányúak. Ellátás-biztonsági szempontból Németország és Olaszország is függő, ha - bizonyos esetekben - nem függőbb helyzetben van a svájci energiainfrastruktúrától, mint Svájc az európai árampiactól. Elég csupán az EU és Svájc közötti 2007. évi energiapolitikai tárgyalásokra utalni. Akkor nem annyira a svájciak, hanem az olaszországi nagy áramkimaradás miatt inkább az Európai Bizottság volt érdekelt a szerződés megkötésében. Olaszország ugyanis a csernobili katasztrófát követően mind a négy atomerőművét leállította, ezáltal jelentősen megnövekedett a ráutaltsága nem csupán a francia nukleáris áramimportra, hanem azzal együtt a svájci tranzitrendszerre is. Akkoriban éppen a svájci áramvezetékek kiesése vezetett oda, hogy Olaszország egésze sötétbe borult. A népszavazást követően a várható szankciókra történő, homályos brüsszeli utalásokra reagálva a Swissgrid, a svájci áramhálózat-üzemeltető cég képviselői némileg csodálkozásukat fejezték ki, hangsúlyozva, hogy a svájci áramfogyasztás az európainak csupán 3 százaléka, míg az ország területén az európai áramfogyasztás 11 százaléka 2014. tavasz 185
