Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS SVÁJC KONFLIKTUSA - Kiss J. László: Népszavazás után, népszavazás előtt - Svájc és az EU konfliktusa
Népszavazás után, népszavazás előtt Nem volt véletlen, hogy a tömeges bevándorlás elleni kezdeményezés élére a Svájci Néppárt állt. Emlékezetes módon, ez a párt 2008-ban, iszlámellenes kampányában, a minaretépítéssel szemben bontott zászlót, és amikor arra figyelmeztették, hogy egy ilyen lépés az európai emberjogi charta elveibe ütközik, Christoph Blocher, az SVP egyik vezetője a chartából való kilépés lehetőségét vetette fel. Aligha szükséges a hasonló vélemények disszonáns jellegének hangsúlyozása, főleg egy olyan országban, amely a nemzetközi szervezetek sorának ad otthont. A Svájci Néppárt által kezdeményezett, 2014. február 9-i népszavazás résztvevőinek három kérdésre5 kellett választ adniuk. Ezek közül a legfontosabb a tömeges bevándorlás elutasítására vonatkozott. Ez alapján, ha leheletnyi többséggel is (a szavazatok 50,3 százalékával), de azok kerültek ki győztesen, akik az „igen" választásával a nagymérvű bevándorlás ellen foglaltak állást. A támogatók és az ellenzők (49,7 százalék) közötti különbség mintegy harmincezer szavazatot jelentett. A kezdeményezés többségi támogatásával a svájci alkotmányra vonatkozó alapvető döntés született: a svájciak a bevándorlási politikát már nem kívánják az előző évek gyakorlata szerint folytatni. A népszavazást követően a svájci kormány, a Bundesrat és a parlament feladata lesz annak módjáról dönteni, hogy miként kell a választási eredményt törvényekké és az azoknak megfelelő gyakorlattá alakítani. A népszavazásra bocsátott kérdés tehát pontos elképzeléseket nem fogalmazott meg arról, hogy hol és milyen módon kell korlátozni a bevándorlást. Ugyanakkor a - belpolitikainak látszó - kérdés valójában az EU-hoz fűződő kapcsolatokról szólt. S nem csupán a Svájc és az EU között a munkaerő szabad áramlásáról kötött szerződés érvényességének a megszűnéséről, hanem egyidejűleg arról a kényes és társadalmilag ellentmondásos problémáról is, hogy milyen módon kell a bevándorlási politikát irányítani. Az alkotmányos normáknak ugyanakkor nem az a feladatuk, hogy pontos számokat és eszközöket határozzanak meg, hiszen azok olyan alapvető döntések, amelyek arra irányulnak, hogy lehetővé tegyék a változó körülményekhez történő alkalmazkodást. A svájci felfogás szerint ennyiben aligha lehet a népi kezdeményezést kifogásolni.6 A referendum a parlamentnek és a svájci kormánynak lehetőséget ad a rugalmasságra és a rendelkezésre álló mozgástér kihasználására: hároméves átmeneti időszak alatt kell a vonatkozó törvényeket kidolgoznia, az Európai Unióból érkező bevándorlók és a menedékjogot kérő külföldiek kvótájára érvényes éves felső határokat meghatároznia, és mindennek megfelelően az EU-val a tárgyalásokat lefolytatnia. A népszavazás legitimációját erősítette, hogy a szokásos 44 százalék körüli részvétel helyett most a lakosság 57 százaléka jelent meg, és a 26 kantonból 17 a tömeges bevándorlás korlátozásának opciója mögött sorakozott fel. 2014. tavasz 179
