Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMET KÜLPOLITIKA ÉS EMLÉKEZÉSKULTÚRA - Hausmann Róbert: Emlékezéskultúra a német-izraeli kapcsolatokban - A "normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja" és alakulása 1990 után
Hausmann Róbert A kapcsolatok normálisak, a szövetük normalizálhatatlan? A „normalizálhatatlanság" nem zárja ki azt, hogy a gyakorlatban a német-izraeli kapcsolatok ma ne működnének alapvetően a más országok közötti diplomáciai kapcsolatokhoz hasonlóan. Az „új normalizáció" a „hagyományos normalizáció" kapcsán megteremtett együttműködések elmélyítését, kibővítését és megújítását jelenti. A két ország viszonyában azonban - egyfajta állandóságot mutatva - a kapcsolatok alapjellegét meghatározó holokausztidentitás és az abból következő emlékezetkultúrán alapuló „normalizálhatatlanság" pillére 1990-et követően is megmaradt mint a bilaterális reláció jellemzője. Gondolatmenetemmel összefügg, hogy Avi Primőr79 a fogalom újraértelmezésével megállapította, hogy a „normális" kifejezés a nemzetközi relációkban azt a minden esetben különböző magatartást jelenti, ahogyan a két állam fenntartja és egy-egy szférában80 kiterjeszti a diplomáciai kapcsolatait. Az államközi kapcsolatok szerinte állandó változásban vannak, és annyira különböznek egymástól, hogy nehezen található két azonos példa. A német-izraeli kapcsolatok „normalizációjáról" Primőr úgy vélekedett, hogy azokat izraeli oldalról szemlélve a sebek rég begyógyultak, a visszamaradó hegek azonban még mindig érzékenyek.81 Itt illeszkedik Primőr érvelése a „normalizálhatatlan normalizációnak" a német-izraeli kapcsolatot magyarázó koncepciójához, melyben a már begyógyult sebek a lezajlott „hagyományos normalizációt", az érzékeny hegek pedig a „normalizálhatatlanság" pillérét jelentik. A „hagyományos" és az „új normalizáció" időszakát a Schmidt-Begin-korszak választja el, de lényeges, hogy az ő idejükben is működtek az addig elért együttműködések, csak - az egyedi kapcsolatok szövetéből adódóan - azokat több vita és feszültség határozta meg. Hasonlóan vélekedik Benyamin Neuberger is. Tanulmányában az izraeli Németország-politikát „morális reálpolitika" elnevezéssel illeti.82 A továbbiakban a kapcsolatok 1990 utáni időszakának jellemzőit vizsgálom. Az események és a jellemzők megfoghatóságát a „normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja" és Feldmannak a különleges kapcsolatokra vonatkozó keretrendszere összevetésével és abba való beágyazásával érhető el.83 A német-izraeli kapcsolatok alakulása 1990 után A „normalizálhatatlanság" explicit megjelenése a kapcsolatokban Holokauszt- és nemzeti identitás viszonya az újraegyesített Németországban és Izraelben Az 1989-90. évi eseményeket követően egy ideig úgy tűnt, hogy a náci múlt távoli történelemmé kezd válni, de ez nem így történt. A múlt továbbra is jelen van az egyesített Németország politikájában.84 Bár a viták jellegében megfigyelhetőek változások, mégis 158 Külügyi Szemle
