Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG LÉTREJÖTTE - Pócza Kálmán: Politika és alkotmánybíróság: a Bundesverfassungsgericht létrejötte
Pócza Kálmán megfelelő képviselete legalább ilyen fontos elemnek tűnt a képviselők szemében. E tekintetben egyértelmű északnémet fölényről beszélhetünk.42 Ennek a patikamérleggel kimért kompromisszumos listának köszönhető végül, hogy mind a Bundestag illetékes bizottsága, mind pedig a Bundesrat ellenszavazat nélkül fogadta el az azon jelölt alkotmánybírákat. A kivételt az elnök és az elnökhelyettes személye jelentette: a Bundestag illetékes bizottságának bajor tagjai tartózkodtak, akárcsak a Bundesratban Bajorország, mindkét jelölt esetén. Az indok: a megválasztásukkal végképp túlsúlyba került volna az északnémet lobbi, amely elfogadhatatlan volt a bajorok számára.43 A legvitatottabb pont, ahogy említettem, az elnök és az alelnök személyének kérdése volt. A megválasztásukhoz szükséges kompromisszumot végeredményben csak egy külső kényszer tudta kiváltani: a délnyugati tartományok (Südweststaat) újrafelosztása körüli vita ugyanis azzal fenyegetett, hogy ha nem választják meg az alkotmánybírákat, ha nem áll fel időben a bírói testület, és nem hoz döntést az országrész közigazgatási határainak ügyében, akkor Leo Wohieb (CDU), Baden miniszterelnöke nem fogja végrehajtani a Bundestag által a tartományok újrafelosztásáról korábban elfogadott törvényt.44 Egy szövetségi törvény elszabotálása veszélyes precedenst teremtett volna a Szövetségi Köztársaságban, és a dezintegráció első jele lehetett volna, amit nemcsak Adenauer, hanem az ellenzéki pártok is meg akartak akadályozni a Bundestagban. Ugyanakkor Wohleb elkötelezte magát a tekintetben, hogy elfogadja az alkotmánybíróság döntését a vitás kérdésben - már ha megkezdi egyáltalán a működését a szervezet. 1951 nyarán ugyanis még remélhette, hogy nem sikerül megegyeznie a CDU-nak és az SPD-nek az elnök és az alelnök személyében. Azonban nem számolt azzal, hogy éppen az ő aktivitása fogja előmozdítani a megegyezést a két nagy párt között.45 És bár Adenauer kifejezetten ellenezte, hogy az FDP jelölje, Hermann Höpker-Aschoff legyen az alkotmánybíróság elnöke, nagyobb veszélyt látott a szövetségi törvény elszabotálása következtében esetlegesen lábra kapó dezintegrációs tendenciákban, mint Höpker- Aschoff személyében. így végül a Bundestag választóbizottsága az 1951. szeptember 4-i titkos ülésén döntést hozott a német alkotmánybíróság első 12 bírájának személyéről, majd ezt követően, szeptember 6-án a Bundesrat is megnevezte az általa választott 12 bírát.46 Az 1951. március 12-én jogerőre emelkedett alkotmánybírósági törvény alapján az alkotmánybíróság 12 fős szenátusainak 4-4 tagját kellett aktív bírák közül választani, ráadásul úgy, hogy csak addig maradhattak az új hivatalukban, ameddig az eredeti bírói megbízásuk szólt. A törvény szerint a maradék 16 bírót nyolc évre választotta volna ugyan a Bundestag, illetve a Bundesrat, ám a gyakorlatban ezek felét csak négy évre választották meg, hogy a következő parlamentnek is lehetősége legyen új bírákat küldeni.47 Ez a furcsa, öszvér megoldás egy kompromisszum eredménye volt, mivel a szociáldemokraták eredetileg minden egyes parlamenti ciklus elején újra kívánták volna választani a testület tagjait.48 A fokozatos cserélődés mind az álláspontok 220 Külügyi Szemle
