Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG LÉTREJÖTTE - Pócza Kálmán: Politika és alkotmánybíróság: a Bundesverfassungsgericht létrejötte
Politika és alkotmánybíróság megmerevedését, mind pedig az alkotmánybíróság hirtelen profil- és karakterváltását volt hivatott megakadályozni.49 Ennek köszönhetően viszonylag nagy volt a rotáció az alkotmánybíróságon, ami egyesek szerint az intézményi kontinuitás szempontjából kifejezetten jó,50 mások szerint viszont éppen a hosszabb mandátum biztosíthatja a bírói függetlenséget és a kiszámítható, stabil ítélkezési gyakorlatot. A bírák megválasztása és mandátumuk hossza tekintetében tehát komoly különbségek mutatkoztak: „élethosszig", nyolc évre és négy évre megválasztott bírák ültek kezdetben a bíróságon, miközben a bírák újraválasztása sem volt jogilag kizárt. Sőt, a későbbi informális gyakorlat az volt, hogy ha valamelyikük továbbra is alkotmány- bíró szeretett volna maradni, akkor a nagy pártok újraválasztották őt.51 Csak jóval később, 1970-ben módosították az alkotmánybírósági törvényt: attól kezdve egységesen kilenc évre választották a bírákat, mind a Bundestag választóbizottsága, mind pedig a Bundesrat kétharmados többséggel, ráadásul nem lehetett újraválasztani őket, miközben a bírák száma egy 1956-ban elfogadott törvénymódosításnak köszönhetően fokozatosan (előbb 20, majd 1963-tól) 16 főre csökkent.52 A száraznak tűnő adatokon túlmenően ugyanakkor nagyon nehéz pontosan rekonstruálni a bíróválasztás menetét. Az alkotmánybírósági törvény ugyanis csak annyit szabályoz, hogy a Bundestag által választandó bírákat az alsóház speciálisan erre a célra létrehozott, tizenkét fős alkalmi választóbizottsága, illetve a többi bírát a Bundesrat egésze választja. Ám a törvény 6. paragrafusának 4. cikkelye kifejezetten hallgatásra kötelezi valamennyiüket a választási eljárással kapcsolatos mindenféle információ tekintetében.53 Ahogy azt az alkotmánybírák megválasztási módjára vonatkozó kritikák megfogalmazzák, ez az eljárás több mint problematikus, demokratikus legitimáció szempontjából pedig komoly defektusokkal bír.54 A Bundestag bizottsági üléseinek titkosságán túl a legkomolyabb kritika arra vonatkozik, hogy a gyakorlatban még csak nem is ez a testület hozza meg a legfontosabb döntést: a jelölt kiválasztásáról ugyanis előzetesen és informálisan a két nagy párt vezetői egyeztetnek, így az illetékes bizottság tulajdonképpen csak rábólint az általuk kiválasztott jelöltre/jelöltekre.55 A transz- parencia teljes hiányával jellemezhető, nem nyilvános háttéralkuk révén válogatódnak ki a jelöltek, hogy aztán a Bundestag illetékes választóbizottsága, illetve a Bundesrat jóváhagyja a másutt már meghozott döntést.56 A két nagy párt közötti megállapodás az összes megválasztott bírát érinti, hiszen csak valamennyiük figyelembe vétele révén lehet fenntartani azt az egyensúlyt, amely szerint egy bírát a CDU, egyet pedig az SPD jelölhet, ha megüresedett egy pozíció. Ez nem azt jelenti, hogy ne emelhetnének vétót egymás jelöltjeivel szemben: e kamarillapolitikának köszönhetően a politikai középtől jóval távolabb eső jelölteknek ugyanis nincs is esélyük.57 Bár a későbbiek folyamán a kialakult gyakorlat szerint valóban a két nagy párt tárgyalói állapodnak meg a színfalak mögött, azért néha a kisebbik koalíciós partner, az FDP is bele tudott szólni a bíróválasztásba. Az alapvető hozzáállás az „egyet nekem, 2014. tavasz 121
