Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMETORSZÁG NEMZETKÖZI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSA - Tóth Terézia Erika: Az emberi jogok nemzetközi védelme Németország külpolitikájában
Tóth Terézia Erika Nemzetközi fejlesztés, fegyverexport A német nemzetközi fejlesztéspolitika támogatja az emberi jogok megsértésének megelőzését, a jogállami struktúrák kialakítását.65 2011 májusában a német Szövetségi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Minisztérium „Emberi jogok a német fejlesztési politikában" címmel elkészítette első átfogó fejlesztéspolitikai koncepcióját, amely szerint az emberi jogok tiszteletben tartása, védelme és biztosítása az egyik feltétel abból az öt kritériumból álló katalógusból, amely a partnerországok fejlesztésorientáltságának az értékelésére szolgál.66 A német fejlesztési politikában hagyományosan az első generációs emberi jogokat vették számításba, a jelenlegi koncepció értelmében azonban a német kormányzat törekszik arra, hogy a politikai, polgári jogok mellett a második generációs emberi jogokat is kellően figyelembe vegyék. A német fejlesztési politika kiemelt céljai között szerepel az emberi jogok szorosabb összekapcsolása a millenniumi fejlesztési célokkal. A szövetségi kormány a nemzetközi pénzügyi intézmények esetében is elkötelezett amellett, hogy az operatív munkát és az irányelveket jobban összehangolják az emberi jogok védelmével. Támogatja továbbá, hogy a multinacionális vállalatok az OECD-alapelveknek megfelelően, önként betartsák a szociális és környezetvédelmi normákat, valamint hogy mind több vállalat felelősséget vállaljon a munkahelyi normák, az emberi jogok, a környezet védelme és a korrupció leküzdése érdekében. 1999-ben, egy Leopárd típusú vadászpáncélos tesztcélú törökországi szállítása kapcsán, a német kormánykoalíción belül éles vita alakult ki Németország fegyverszállítási politikája és az emberi jogok viszonyáról. Ezt követően, 2000-ben, a nem NATO- tagállamok vonatkozásában olyan új politikai irányelvek születtek, amelyek a német fegyverexportot a korábbinál restriktívebb feltételekhez kötötték. E szabályozás szerint a nem NATO-tagállamokba történő fegyverszállítások engedélyezése során különös súllyal esik latba a fogadó állam emberi jogi helyzete. Az irányelvek értelmében a fegyverexportot alapvetően nem engedélyezik, ha „elegendő gyanú" áll fenn ahhoz, hogy az adott fegyverzettel belső nyomásgyakorlás vagy más egyéb tartós, szisztematikus emberijog-sértés céljából visszaélnek. A fegyverlobbi a verseny torzulására panaszkodik, amely abból ered, hogy Németország nemzetközi viszonylatban a legrestriktívebb fegyverszállítási előírásokkal rendelkezik. Az ország a hagyományos fegyverek kivitelét tekintve ezzel együtt is (az USA és Oroszország után) a harmadik helyen áll a világon, 2008-2012 között a hagyományos fegyverek világkereskedelmének 7 százalékát adta.67 A német fegyverzetexport jelentős része a fejlődő országokba - 2012-ben az összes német egyedi kiviteli engedély 55 százaléka „harmadik" (nem EU- és nem NATO-partnernek számító) országokba - irányult, ezek közül a legfontosabb Szaúd-Arábia, Algéria, Dél-Korea, Szingapúr, az Egyesült Arab Emirátusok, Irak, India és Izrael volt. A BICC (Bonn International Center of 102 Külügyi Szemle
