Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)

2014 / 1. szám - NÉMETORSZÁG NEMZETKÖZI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSA - Tóth Terézia Erika: Az emberi jogok nemzetközi védelme Németország külpolitikájában

Az emberi jogok nemzetközi védelme Conversion) számításai szerint a szövetségi kormány 2012-ben 5.367 engedélyt adott ki, 82 olyan országba történő szállításhoz, amelynek az EU vonatkozó magatartási kódexe szerint „problematikus" a besorolása, 67 olyan ország kapott fegyverzetet, amelynek emberi jogi helyzete erősen kérdéses (például: Irak, Szaúd-Arábia vagy India).68A né­met közéletben 2013-ban is élénk vita folyt a Leopárd harckocsik (Szaúd-Arábiába, Ka­tarba, Indonéziába) és a német tengeralattjárók (Pakisztánba, Thaiföldre, Indonéziába, Indiába, Egyiptomba, Izraelbe és Kolumbiába) szállítása körül. A parlamenti ellenzék bírálja a fegyverzetexport-engedélyezésben a kormányzati tájékoztatás hiányosságait, kifogásolja a parlamenti ellenőrzés hiányát, továbbá koherens és transzparens külpo­litikát követel.69 A 2013 végén hivatalba lépett új koalíciónak kinyilvánított szándéka, hogy az exportengedélyek kiadásánál a fegyverszállítások célországainak emberi jogi helyzete különös súllyal essen latba. Bírálatok és ajánlások A német emberi jogi elemzők és civil szervezetek hazájuk emberi jogi politikájával szemben a leggyakrabban a következő bírálatokat és ajánlásokat fogalmazzák meg: • Németország emberi jogi politikájának következetesnek kellene lennie. • Németországot a nemzetközi szervezetekben fokozottan köti az európai minimális konszenzus keresése, és gyakran elbújik az európai pozíciók mögé. Az ország ré­széről kezdeményezőbb, határozottabb fellépésre van szükség. • Továbbra is fennáll a kettősség az elvi elkötelezettség és a gyakorlat között, különö­sen a kétoldalú kapcsolatokban: a gyakorlatban az emberi jogi szempontok másod­lagosak a gazdasági, biztonságpolitikai és egyéb kérdések mögött. • Az emberi jogokat súlyosan megsértő országok irányába a kettős mérce és a sze­lektív kondicionalitás érvényesül. Németország ügyel arra, hogy a gazdaságilag vagy biztonságpolitikailag jelentős államokkal (ASEAN, Közel-Kelet, Oroszország) ne rontsa el a kapcsolatait, míg a számára kevésbé jelentős országokkal szemben keményen fellép.70 • Nem indokolt a jogsértő országokkal szembeni túlzott kíméletesség. Illúzió lenne azt hinni, hogy a diktátorok az enyhébb bánásmódtól együttműködőbbek lenné­nek. A német termékek piacra jutását a kritika nem veszélyezteti, azokra a jó mi­nőség miatt a bírált országok is igényt tartanak.71 Másrészt tévedés azt gondolni, hogy az emberi jogok képviselete akadályozza az üzleti kapcsolatokat - épp ellen­kezőleg: a jogbiztonság és a jogállamiság a kedvező üzleti klíma fontos előfeltétele. Ezért a német cégeknek is világszerte aktívabb tevékenységet kellene kifejteniük az emberi jogok védelmében.72 • Az állásfoglalások ellenére még nem érvényesül az emberi jogok első és második generációjának egyenrangúsága: az utóbbi nemzetközi támogatása háttérbe szorul, 2014. tavasz 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom