Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KATONAPOLITIKA ÉS NONPROLIFERÁCIÓ - Kis-Benedek József: A Közel-Kelet katonai sajátosságai
A Közel-Kelet katonai sajátosságai Kis-Benedek József Közel-Keleten történt változások és azok nagy valószínűséggel több évig tartó következményei a haderőket sem hagyták érintetlenül. Vannak országok, ahol a változásokban a hadsereg meghatározó szerepet játszott, néhány helyen eszközként használták fel, és olyannal is találkozhatunk, ahol feloszlatták és új fegyveres erők kiépítését kezdték el. Tanulmányomban a NATO és az EU gyakorlatát követve a MENA térség katonai összefüggéseit elemzem. Az államok vezetése a haderő fejlesztési követelményeit többnyire a fenyegetettség és a stratégiai célok alapján határozza meg. Nincs ez másképp a Közel-Keleten sem, békésebb időszakokban kisebb intenzitású a fegyvervásárlás, míg a feszültség növekedése idején megnő a fegyverbeszerzési igény, ami nyilvánvalóan összefüggésben áll a gazdasági lehetőségekkel is. Általános szabályként fogható fel, hogy a vesztes fél a háborúk tanulságai alapján igyekszik a védelmi képességeket növelni, míg a győztes a megszerzett előny megtartására törekszik. A térség katonai erőviszonyainak elemzése során nem tekinthetünk el a regionális és szubregionális sajátosságoktól, ugyanis eltérő tulajdonságokkal rendelkezik az észak-afrikai térség, a közel-keleti belső gyűrű, illetve a Perzsa (Arab)-öböl térsége. Mivel a régióban katonai szövetségek nem léteznek, legfeljebb együttműködések, azok sem annyira a térségen belüli, mint inkább az azon kívüli államokkal, a haderők felépítése, alkalmazási sajátossága és haditechnikai felszereltsége is eltérő. Tipikus példaként említhető Izrael és Algéria esete, az előbbi elsősorban külső, míg az utóbbi belső fenyegetéssel számol. A Szovjetunió felbomlása óta a térség meghatározó fegyverszállítója az Egyesült Államok, amely térségbeli politikai érdekeit többek között a fegyverszállítások mennyiségi és nem utolsósorban minőségi szempontjai alapján valósítja meg. Az Egyesült Államok külföldi fegyvereladásának 50%-a a Közel-Keletre irányul, de várhatóan az elkövetkező évtizedben ez módosulni fog a Távol-Kelet javára. Az egyes országok fegyverbeszerzési lehetőségét lényegesen befolyásolja, hogy az adott ország kap-e amerikai segélyt, ami természetesen a politikai kapcsolatok függvénye is. Az Egyesült Államok katonai programjait ma elsősorban a Perzsa-öböl térségének fejlesztésére koncentrálja, ami nyilvánvaló összefüggésben áll az iráni atomprogrammal. 2013. tavasz 79
