Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)

2013 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Ari Shavit remekműve Izraelről (Réti György)

Ari Shavit remekműve Izraelről

van, az szinte mind a keletiek gyötrődése... Minden szegénynegyedben keleti zsidókat találtam, akik elvesztették a büszkeségüket és az identitásukat. Szétzüllött közösségeket és felbomlott családokat láttam, melyeket megfosztottak tisztességüktől és a múltjuktól, s ahol az emberek szemében kihunyt a fény. Míg a felszínen az ország virágzott, közvetlenül a felszín alatt létezett egy másik Izrael... A hagyományos keleti Izraelt magára hagyták, hogy vívja ki magának, amit tud, s az ebben a küzdelemben sokszor szánalmas vereséget szenvedett. (369. o.)

És jöjjön a szerző „igazságot tevő" következtetése: „Sok keletről jött izraeli a mai napig nem érti, mitől mentette meg őket Izrael: egy nyomorúságos és elmaradott élettől az ellenségessé vált világban. És Izrael a mai napig nem érti, mekkora fájdalmat okozott, amikor elvette az általa befogadott keleti zsidók kultúráját és identitását... A sebek tehát megmaradtak." (377. o.)

A 12. fejezet az izraeli ifjúság szokásaiban végbement hatalmas, többnyire negatív változásokról számol be. Számos példával bizonyítja, hogy a tel-avivi mulatók szabad- elvűsége ma már nem marad el a nyugatiakétól. Elterjedt a szabad szex, a homoszexualitás, a drogok használata. A mai ifjúság körében a „Partizz most" jelszó népszerűbb a „Békét most" jelszónál. „Ami itt látható - írja Shavit -, az a huszonegyedik századi fiatalok lázadása a cionista terv által rájuk kényszerített követelmények és rendeletek ellen. Azt mondják, elég volt, engedjetek élni minket. Engedjétek megragadni a napot." (403. o.)

A13. fejezetből az Izraelben élő palesztinok álláspontját ismerhetjük meg. A legpreg- nánsabban ezt Mohammed Dahla ügyész fejti ki, akivel a szerző korábban az Izraeli Polgárjogi Szövetség társelnöke volt:

Lehet, hogy a maguk országa részt vesz az Eurovíziós Dalfesztiválon és a kosárcsapatuk az európai bajnokságon játszik, de azért, ha kinyit egy atlaszt és ránéz a térképre, 350 millió arabot lát maga körül és másfél milliárd muzulmánt. Hát akkor azt hiszi, hogy elbújhat ebben a mesterségesen konstruált zsidó államban? Tényleg azt hiszi, hogy megvédi magát ez a zsidó demokráciának nevezett, ellentmondásokkal teli valami?... A világ változni fog, az erőegyensúly szintén, és a demográfiai viszonyok sem maradnak ugyanolyanok. A maguk egyetlen lehetősége a túlélésre az, ha velem lépnek szövetségre. Én vagyok az egyetlen reményük. És ha nem teszik meg ma, holnap már késő lesz... ha nem haladunk a kétnemzetiségű állam felé, akkor nem elégedhetünk meg egy elsüllyesztett, darabokra szabdalt palesztin állammal, amelynek még saját légtere sincs... (408., 415. o.)

A következő fejezet a 2006-os „valóságsokkot" elemzi: a második libanoni háborút, midőn az izraeli hadsereg nem tudta megakadályozni azt, hogy az alig tízezernyi fegyveressel rendelkező Hezbollah terrorszervezet rakétákkal bombázza Izrael északi városait.

2013. tél

177